Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Magyar Figyelő - Zathureczky Gyula: Pártpolitikai küzdelmek
376 Magyar Figyelő megteremtett parlamentben a kiegyezéses kormány képtelen lett volna helyén maradni. Ezért teremtette meg Tisza Kálmán a választási erőszak eszközeit véve igénybe a maga hatalmas kormánypártját, amely mint parlamenti szavazógépezet mindenkor hajlandó volt a kormányt kiszolgálni és támogatta azt a politikát, amely a nemzet érzelmeivel ellentétben állott. A parlamentből álparlament lett, de kétségkívül így is nagy szolgálatokat tett, mert egyfelől mégsem adott teljesen szabad kezet a kormánynak, másfelől alkalmas fórum volt a szenvedélyek levezetésére. Lényegében napjainkig ez a helyzet maradt fenn. A parlamenti váltógazdaság lehetősége nélkül a kormányok burkolt diktatúrát gyakoroltak és az ellenzék, amelynek reménye sem volt soha arra, hogy alkotmányos úton uralomra jusson, mindenkor szélsőséges és könnyen felelőtlen volt. Tevékenysége a kormányok támadásában merült ki, az ellenzéki képviselők nyugodtan „fenegyerekeskedtek“, mert tudták, hogy felelős helyre nem kerülhetve, őket kijelentéseikért soha senki nem vonhatja felelősségre. Azonban így is féket jelentettek a szinte korlátlan hatalommal rendelkező kormányok számára és a „tanácskozás“ szüksége és értékes volta hiányosságai ellenére is megmaradt. Ezt a bár csak látszólagos, de lényegében mégis tényleges előnyét a parlamentnek, különös tekintettel a kétkamarás rendszerre, amelyben a Felsőház — az egykori királyi tanácsos utóda — egyre nagyobb súlyt kapott, semmiképpen sem szabad lebecsülni. Nyugod- tabb időkben a rendszer minden bizonnyal eredménnyel is működött volna, de részben a parlamentarizmus általános lebecsülése, részben a belső magyar helyzet változásai kényszerítőén értéktelenítették el a parlamentarizmus évezredes magyar politikai eszközét, hogy helyébe csak kivételes időkben alkalmazható eszközöket illesszen, anélkül, hogy az eszközök alkalmazásához szükséges embereket mindenütt előteremtette volna. AZOK A NAGY SIKEREK és még nagyobb tettek, amelyek úgy Olaszországban, mint Németországban végrehajtva csábítóan kellett, hogy hassanak minden olyan nemzetre, amelynek súlyos és megoldatlan kérdései voltak, természetesen óriási hatást gyakoroltak Magyarországra is. Már csak vezető rétegünk vérségi kapcsolatainál fogva is Hitler Adolf új birodalma a maga egész attitűdjével és formáival, gyors és páratlanul egyszerűen elértnek látszó sikereivel példátlan vonzóerőt gyakorolt éppen az ellenzéki pártok radikálizálódott rétegére, amely azt hitte, hogy a szomszédban adott nagyszerű teljesítményeket csupán le kell másolni és ezzel máris megteremtődött az új Magyan"ország. Ezek természetesen kezdeti jelenségek voltak, amelyek elől Gömbös Gyula nemzeti és szociális programmja erősen kifogta a szelet, de halála után a szélsőséges elemek már képtelenek voltak megérteni és honorálni azt az evolúciós útat, amelyen Imrédy Béla, gróf Teleki Pál vagy Bárdossy László vezette a nemzetet az igazi magyar megújulás felé. A kormányok lassú építő munkájával szemben a szélsőséges pártok a gyors rendszerváltozás mellett agitáltak és a radikálizmusban egymásra licitáltak. A licitáció végül már nem arra ment, hogy ki a jobboldali, hanem ki jobb jobb-
