Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Magyar Figyelő - Zathureczky Gyula: Pártpolitikai küzdelmek
Magyar Figyelő 377 oldali és nem arra,hogy ki milyen jó magyar, hanem milyen mértékben németbarát. Természetes, hogy ilyen körülmények között a pártok között egység nem jöhetett létre. Mint ahogy azonban reménytelen egy idegenben született még olyan helyes eszmét átültetni megfelelő átformálás és megélés nélkül, ugyanúgy nem vették és nem veszik észre a hatalomra törekvő pártok azt a lényeges különbséget, amely a jelenlegi magyar és a harmincas évek német politikai helyzete között fennáll. Míg ugyanis Németországban Hitler Adolf pártja valamennyi más párttal szemben egyedül tört a feltétlen egyeduralomra, addig ma Magyarországon több azonos programmal és ami még lényegesebb, azonos genezissel és szervezettel rendelkező párt akarja ugyanazt, nem is beszélve arról, hogy a végső célok tekintetében egyetlen ma fungáló magyar párt között sem lehet lényeges különbségeket felfedezni. Egy gondolat győzelmi hadjárata helyett tehát csoportok és egyének versengése folyik a különböző rímeken vindikált hatalomért, nagyon is egyoldalúan és ellenőrzés nélkül ítélve meg, hogy a nemzet valóban óhajtja-e uralmukat vagy sem. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT a kibontakozás útja is bizonytalan és ködbevesző. A reánk nehezedő óriási nyomás alatt világosan áll a két főfeladat, amely minden egyebet háttérbe szorít. Az első a keleti veszély katonai elhárítása, a másik a magyar szuverenitás biztosítása a jövőre. Mindkét feladat feltétlenül tiszta kormányzási elveket és erős köz- I>onti kormányzatot követel. Az elvek felállítása nem okoz különösebb nehézséget, hiszen azok, amelyek ma is élőek, megfelelnek a kívánalmaknak. A lényeg itt nem az elvek felállításában, hanem hitelessé tételükben van. Talán a legegyszerűbben úgy fejezhetném ki a kérdést, hogy a felállított elveket összhangba kell hozni az intézkedésekkel, a kiadott rendeleteket végrehajtásukkal. Ez alatt azt értem, hogy a tömegek felé tett ígéreteknek nem szabad meghaladniok azokat a lehetőségeket, amelyek tényleges betöltése az államnak valóban módjában áll. Olyan helyzetet kell előidézni, (és ez nem lehetetlenség) hogy a tömegek állandóan és megfoghatóan érezzék, hogy az állam érettük és nem kivételes kevesekért, vagy az általuk fizetett adóból eltartott tisztviselőkért van. Az ideális megoldás természetesen hosszú nevelés kérdése, de már néhány helyesen megfogalmazott és alkalmazott intézkedés is nagyban hozzájárulhatna a kedélyek lecsillapításához és a bizalom megerősítéséhez. Ennek egyik előfeltétele, hogy szembeszállva ideológiai előítéletekkel a legszigorúbban ügyeljünk arra, hogy ügyeket valóban hozzáértő emberek intézzenek, akiknek politikai megítélésénél egyetlen szempont lehet mértékadó: valóban jó és munkás magyar legyen. A kormányzat kellő megerősítése nehezebb feladat. Bizonnyal mindazok ellenkezésébe ütköznék, akik a mai latens helyzetet a maguk javára akarják kihasználni. Mindazonáltal a kormányt ki kell emelni a párt-harcok mUiőjéből és új emberekkel kiegészítve az egész magyar tön'ényhozás és valamennyi párt fölé kell emelni. A mai, álkoaliciós kormányból párt
