Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Szemle - Salamon Sándor: Lázadás a civilizáció ellen
SZEMLE LÁZADÁS A CIVILIZÁCIÓ ELLEN AZ EtTRöPAI TÖRTÉNETFILOZÖFIANAK Spengler óta legközpontibb kérdésévé vált a nyugati civilizáció sorsa. Az első világháború után sokágú keresztút előtt találta magát az európai szellem. Nemzeti szociálizmus, bolsevizmus, demokrácia hármas szorításában ténfergett a politikai gondolat; a tudományos gondolkodás a szellemtörténet, pszichologizmus, majd a filozófiai irány ösvényén botorkált; a művészetek minden ágában egyetemes lázadás tört ki mindaz ellen, ami addig volt, még az exakt tudományokban is válság jele mutatkozott: pozitív adatokat gyűjtő tudósok egymásután kezdtek a természetfilozófia felé tapogatózni. A technika elképesztő lépésekkel haladt s az emberek itt-ott kezdtek hasonlítani lélektelen gépeikhez. Mindezek a jelenségek, bár szétszórtan és időrend nélkül tűntek fel a szellem megnyilvánulásainak legkülönbözőbb területein, a gondolkodó elmék számára egy pillanatig sem volt kétséges, hogy egy készülődő roppant arányú, egyetemes civilizáció-válság előjelei. A szépirodalomban már évtizedekkel Spengler előtt megtaláljuk a válságnak látomásszerű megsejtését (Madách), de a történetfilozófiában csak £iz Untergang des Abendlandes (1918—22) után jelennek meg civilizációnk sorsával foglalkozó, világjáró írások. Csakhamar elindul Ber- gyájev Üj középkora (1924), két év múlva elütő hangként feltűnik az optimista Keyserling, hogy utána Ortega y Gasset még sötétebb reménytelenségének adjon helyet A tömegek lázadásában (1929). MIG EURÓPA így aggódik jövendője miatt, körülbelül Spengler nagy müvének megjelenése tájáig, az amerikai Lothrop Stoddard^ is foglalkozik a civilizációt fenyegető veszélyekkel. Stoddard szabatosan megfogalmazza, hogy mit ért civilizáció alatt: politikai és társadalmi szervezettséget s közösségi életet, a természet erőinek használatát s uralmat felettük, az ember alkalmazkodását az új környezethez, amelyet őmaga teremtett meg, a tudást, a tökéletesedést, a művészetet és a tudományt. Kiindulási pontja neki is ugyanaz, mint Spenglernek: a nyugati civilizációt a pusztulás veszélye fenyegeti, általános lázadást figyelhetünk meg ellene. E lázadás okát kutatva tér Stoddard sajátosan egyéni megállapításaira. Szerinte az emberiség nem azért lázadozik a civilizáció ellen, mert az roppant méretei miatt saját belső növekedésének feszítésére készül összeomlani, nem azért, mintha elviselhetetlenné vált volna az emberi élet számára, hanem azért, mert az emberiség kezd elkorcsosulni és képtelenné válni a civilizáció terhének hordozására. Az értékes egyéniségek igen megfogyatkoztak s az értéktelenek váratlanul megsokasodtak. Értékes az, aki alkalmas civilizáció fenntartására és képes annak fejlesztésére. Gyakorlati mérője az eszesség, melyet tesztmódszerek intelligencia-vizsgálataival lehet megállapítani. A tesztek tanúságai szerint háromféle eszességi csoport különböztethető meg: magas (A), közepes (B), alacsony (C) eszességi csoportok, ezek között * * L. Stoddard: Lázadás a civilizáció ellen. Bp. Stádium. E. n. és ford. n. (Megj.; 1944. Dr. Horváth Dániel fordítása nyomán átdolgozta Sulyok István.)
