Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Kiss Jenő: Forrongás katolikus szellemi életünkben
30 Kiss Jenő egyenest más irányba tekint. Szerencsére azonban ez a szembenállás — egyazon hitközösségben élő emberekről lévén szó — nem lehet annyira teljes és kiegyenlíthetetlen, mint a szociális törekvések szélesebb mezején. Az élet alapkérdéseiben megmutatkozó nyilvánvaló egyelvűség, a közös hitbeli célok és eszmények, az örök dolgok megítélésének azonos szempontjai, mindezek olyan eltéphetetlen szövedéket alkotnak, amit meglazítani igen, de teljesen és tartósan feloldani alig lehet. Tekintsünk el azonban a vallási eszmények összefűző szálaitól s ítéljük meg tisztán mozgalmi szempontból a helyzetet: akkor is megnyugtathat az a tény, hogy a két szembenálló tábor között ott látunk egy másik erőcsoportot is, a fiatal katolikusok szabad harci csoportját, mely a szociális igények és katolikus hitelvek bátor egyeztetésével máris építi azt a biztos „középutat“, amelyen mindannyian elindulhatnak majd a katolikus megújulás, a katolikusságra is érvényes természetes fejlődés és korszerű feladatvállalás felé. DE NÉZZÜK MEG közelebbről az ügyet. A mostani forrongás első buborékai kétségtelenül a Jelenkor című kéthetenként megjelenő katolikus orgánum tűzgyújtásának az eredménye. Ezt az orgánumot és szerkesztőjét már korábbról is mint a mai divatos jobboldali áramlatok ellenzőjét, sőt ellenségét ismertük meg. Merev eréllyel fordult el mindig a nyugatról beszivárgó újabbkeletű eszméktől és inkább a demokrácia szabadabb szelleméhez mutatott vonzódást. Ez a vonzalma — az okokat nem kutatjuk — az utóbbi időben mintha még élénkebbé vált volna: a folyóirat demokrataliberális és katolizált zsidó munkatársai között újabban ott láthatunk egy-két hithű izraelitát is. Külön feltűnő az a szeretet, hogy egyes zsidó írókról, illetőleg azok könyveiről megemlékeznek. Ez a folyóirat nemrégiben keményen megbírálta Mihalovics Zsigmondot, a Katolikus Akció igazgatóját, egyik beszéde miatt, amelyben a liberálizmusról szólva, könyörtelenül elmarasztalta ezt a szellemi irányzatot. A folyóirat gúnyosan olvasta Mihalovics Zsig- mond fejére, hogy olyan ellenség ellen hadakozik, aki már rég halott, s ugyanakkor egy szava sincs a mai divatos s nemzeti életünkre annyira veszélyes áramlatokkal szemben. Ez a hozzászólás is jól mutatja a fenti folyóirat már érintett magatartását és azt az érzékenységet, amellyel a demokráciával többé-kevésbbé összenőtt liberálizmus említésére azonnal felfigyelt. A vihart azonban tulajdonképpen nem ez a közlemény korbácsolta fel, hanem egy másik megnyUatkozás, ami a lap november 1-i számában látott napvilágot. A cikket, amely P. Varga „Keresztény felelősség“ című kétkötetes tanulmánygyűjteményével foglalkozik, Gogo- lák Lajos ismert demokrata-liberális publicista írta, a Magyar Nemzet belső munkatársa s benne „elsöprő“ bírálatban részesíti P. Vargának a hivatásrendiség eszmekörében fogant fejtegetéseit. A lap és a cikkíró állásfoglalásának érzékeltetésére nem árt néhány részletet idézni e bírálatból, annál is inkább, mert az említett hírlapi párviadal éppen ennek a cikknek a nyomán indult el. A cikk bevezetőjében ezeket mondja nem csekély gúnnyal Gogolák:
