Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Kiss Jenő: Forrongás katolikus szellemi életünkben
Forrongás katolikus szellemi életünkben 31 „Varga László S. J. érdekes és figyelemre méltó jelenség; nem annyira mondanivalói eredetiségének köszönheté az egy időben néki osztályrészül jutott érdeklődést, mint inkább a modornak és magatartásnak, ahogy egy időben fellépett. Nála lendületesebben senki sem propagálta az ú. n. keresztény rendiség gondolatát s újabb időben kevesen támadták hevesebben a liberálizmust és a szociálizmust. Ez utóbbihoz nyilván nagy bátorságra volt szüksége: támadásai ugsmnis éppen a legkorszerűbb áramlatok idején hangzottak el s tudjuk, mily merészség kellett akkoriban a XIX. század elleni fenyegetésekhez... Ami pedig a keresztény rendiséget illeti. Varga László S. J. szintén elmésen választotta meg ehhez az időpontot: akkoriban propagálta ezt a gondolatot, (azt egészen sajátos módon kizárólagosan autorizált katolikus poli- tiakai formának sejtetvén), midőn a dolgozó rétegek szabad szervezkedése és független megnyilatkozásai elé a legnagyobb akadályok gördültek. Varga László S. J. tehát minden esetben ritka közéleti bátorságról és merészségről tett tanúságot.“ Valamivel odébb: „Ez a bátorság, mely a stilus lángolásával egyesül Vargánál, csak akkor lesz igazán szembetűnő, midőn észrevesszük, hirtelen: a különben rendkívüli hangsúlyozottsággal katolikus-keresztény Varga szinte egyetlen szót sem ejt a korszerűség uralkodó irányai edlen. Egy helyütt ugyan a mai tekintélykorszakot és rendszereket a liberálizmus örökségének tünteti fel... Egyetlen szót sem szólt róla, az utóbbi két nagy pápa, XI. és XII. Pius micsoda szent lelkesedéssel küzdött ez ellen az aktuális korszerűség ellen. A pápai enciklikák, levelek, megnyilatkozások, beszédek erre a küzdelemre vonatkozólag teljes egészükben rendelkezésünkre állanak, de nálunk szerfelett keveset akarnak tudni róluk egyesek. Varga bőségesen ismerteti a szocializmus elleni pápai nyilatkozatokat, de hogy más pólusokról is nyUatkoztak a pápák, arról már különleges bölcseséggel hallgat.“ Majd egy másik helyen: „Nem örök eszmények hajtják, nem a „keresztény felelősség“ hatja át buzgó propagandistáinkat, hanem igenis, az aktuálpolitikai érdeklődés. Holott mennyi nemes szándék és indítás volna benne, — ezt jóhiszeműen és tisztességesen el kell ismernünk. Megindítóan ír az alföldi földműves szegénységről, valóban meghatnak a szegények sorsát, a megélhetési nehézségeket, az agráirszegénység kétségbeejtő helyzetét elmondó oldalai... De enn^ elég neki... Attól már szemmel láthatóan irtózik, hogy meglássa, miért is állanak így a dolgok. A társadalmi dolgokban tehát ködös, misztikus és romantikus. Ám annál világosabban gondolkozik az aktuálpolitikai kérdésekben. Az egész szociális elégedetlenséget szívesen terelné bizonyos divatos formációk ölére.“ Végül még egy idézet: „Mit tagadjuk: Varga reakciós politikus. A reakciósoknak abból a fajtájából, akik tetszetős népmozgalmakkal és jelszavakkal harcolnak a nép igényei ellen, tömeget hoznak a tömegek ellen.“ Az idézetek elég beszédesen bizonyítják, hogy amikor a „két oldal“ jelenlétéről beszéltünk, nem estünk a legcsekélyebb túlzásba sem. Ez a cikk nemcsak felfogásában, de frazeológiájában is egy
