Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Csizmadia Andor: A mi alkotmányunk
25 Csizmadia Andor megszűnt A mai értelemben vett rendiség alapja nem a születés, hanem a foglalkozás, a hivatás, épen azért, mikor ma rendiségről beszélünk, a hivatásrendékre gondolimk. Ám mi e rendiségben nem látunk osztálytagozódást, még az osztálytagozódás modem formáját sem, mert míg a társadalomnak osztályokra való tagozódása mindig vertikális alapon történik, vagyis az egyes osztályok egymás felett állnak s az osztályokba való tartozást csak úgy, mint a középkori rendiséget, majdnem mindig a születés determinálja, a hivatásrendek horizontális, vagyis egymás mellé rendelt tagozódásai a társadalomnak, a hozzájuk való tartozást kizárólag a hivatás állapítja meg. A hivatásrend tehát nem puszta érdekképviselet, bár a hivatásrendi alakulatoknak érdekképviseleti feladatkörük is van, a hivatásrend ennél jóval több, olyan önkormányzati elven nyugvó természetes társadalomszervezési forma, mely a családfőket foglalkozási életterüknek megfelelően csoportosítva, nemcsak a hivatásokba tömörültek érdekképviseletét látja el, hanem a gazdasági életnek olyan mértékű szabályozását, amely a közigazgatás tehermentesítését is jelenti, természetesen anélkül, hogy az áUam irányító akaratának és felügyeleti jogának érvényesülését megrövidítené. A hívatásrendíségnek nyomai már a régi magyar alkotmányban; a rendiségben is megvoltak, ahol a céhek egyúttal hivatásrendi képviseletet is jelentettek, újabban pedig a kamarai intézmények jelentenek közeledést ehhez a gondolathoz. Felújításuk és kiépítésük a területi alapon szervezett önkormányzatok (vármegyék, városok, községek) mellett s részvételük az állami életben jelentené tehát azt a megnyugtató és biztos megoldást, melyre a magyar alkotmányfejlődésben a gazdasági élet rendjének biztosítását reá- niházni lehet. Nagyon jól látja Egyed professzor, hogy helytelen az a törekvés, amely parlamentáris rendszerünket vagy önkormányzati rendszerünket kizárólag hivatásrendi alapra akarja helyezni. Aki ilyen alapokra szeretné alkotmányos életünket átépíteni, nem számol azzal az igazsággal, hogy minden ember két élettérben éli le életét; családjában, vagyis szűkebb környezetében és hivatásában. A hivatás nem töltheti ki az egész életkeretet, az embernek a gazdasági javakon kívül más szükségletei is vannak, melyeket hivatási alapon elérni nem lehet. Ezenkívül a csak hivatási alapra helyezett államélet más, intézményesen biztosított mérséklő tényezők nélkül a hivatások érdekeit állítaná merőben egymással szembe, így nem vezethetne megnyugtató megoldásra. Ezzel szemben az állami — s ugyanígy a helyi önkormányzati —- életben a területi és testületi önkormányzatokban szervezett társadalom egyenlőarányú érvénye juttatása nemcsak kiegyenlítő megoldást nyújt, de az emberi élet minden megnyilvánulásának megfelelő érvényesülést biztosít, az értékeket és szakértelmet kellően Idhasználja s épen ezért a legtöbb eredményt mutathatja fel. Még nyitott kérdés, hogy a törvényhozásban a hivatásrendi képviseleti elv a területi képviseleti elv mellett miképen érvényesüljön, oly módon-e, mint Egyed István mondja, az országgyűlés felsőházában, vagy a törvényhozási munkában láthatólag nagyobb
