Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Csizmadia Andor: A mi alkotmányunk
■V"-.5 A mi alkotmányunk 27 energiával résztvevő képviselőházban, vagy olyképen, hogy a hivatásrendek kiépülő csúcsszervezetéhez a készülő gazdasági jellegfű törvényjavaslatokat kötelező véleményadás végett minden esetben meg kelljen küldeni, de azt kétségkívül vallhatjuk, hogy csak e kettős önkormányzati elv — melynek mindegyike benne gyökerezik alkotmányunkban — együttes és egfyenlő arányban való érvényesülése mutatja a helyes fejlődés irányát. A magyar alkotmányt alakító elvek között jelentős helyet foglal el az állampolgári jogegyenlőség, a nemzetiségi szabadság gondolata, erősen domborodik ki a magyar állam keresztény jellege, a vallásszabadság gondolata, melynek legjellegzetesebb Idasszikus megnyilatkozását Erdély földje valósította meg. Szabadság, alkotmányosság jellemzik ezt az államot, mely féltőn őrzi a jogállam tisztaságát. Magyarország jogállam, mert benne nem az államfő, sem az egyes osztályok vagy hatóságok önkénye vagy szesze íye irányítja az állam és közegei magatartását, hanem »kizárólag a tör- vénjrekben és más törvényes jogszabályokban kifejezett államakarat«. Ezt a jogállamiságát már eddigi törvényeink is erőteljesen érvénju-e juttatták, de alkotmánjrfejlődésünk során — mint Egyed is vallja — még szükség van az alsófokú közigazgatási bíróság felállítására s a felső közigazgatási bíróságnak mint kizárólagos alkotmányjogi bíróságnak kiépítésére. A jogállam fenntartása és további kiépítésének szükségessége mellett azonban szeretnénk arra is rámutatni, hogy a XX. század magyar felfogása a liberális gazdasági önzés túlkapásaival szemben — minden idegen behatás nélkül is — szükségesnek látja kidomborítani a szociális állam feladatkörét is, amely elv különben Magyarország alkotmányából sosem hiányzott s csupán az egyéniség szabad érvényesülését kidomborító negyvennyolcas törvény- hozás homályosította el. E szociális állam feladatai a munka és a munkát végző munkás, nemkülönben a család jogainak megbecsülésében és tiszteletben tartásában nyilvánulnak meg s az állam segítő kezének erejét érezteti a gazdaságilag gyengébb, különösen a nemzet fennmaradása szempontjából értékes családokkal szemben.^ Még arra szeretnénk rámutatni, hogy véleményünk szerint a jogállam eszméjének érvényesülése egyáltalán nincs ellentétben a közigazgatás gazdaságosságának és eredményességének kérdésével. Közigazgatásunk bizonyos tekintetben reformokra szorul, hozzá kell igazodnia a folyton fejlődő élethez s ahogy a magángazdaság ki tudta kísérletezni azokat a módszereket, melyekkel gazdasági érvényesülését biztosítja, úgy ezek segítségével — természetesen a közigazgatás sajátos intézményeinek megfelelően — a közigazgatásnak is gyorsnak, eredményesnek, gazdaságosnak és szociálisnak kell lennie. Ezek azonban kevéssé alkotmányjogi kérdések, inkább a tisztviselői képzésnek és nevelésnek, nemkülönben az ügyintézés és számvitel technikájának kérdései s ha mégis alkotmányjogi kérdéseket érintenek, megvalósíthatók oly módon, hogy az alkotmánynak oly fontos feltételét alkotó alaki és anyagi jo^olytonosságban ' V. ö.: 1940: XXIII. t. c. és miniszteri indokolását. _J
