Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Csizmadia Andor: A mi alkotmányunk
A mi alkotmányunk 25 A Szent Korona-tan nyomta rá bélyegét a Verbőczi utáni alkotmányjogi fejlődésre és nem törték meg a jogfejlődést a negyven- nyolcas átalakulások sem. A negyvennyolcas reformokról ugyan többféle vélemény van forgalomban. Különösen napjainkban az egykori osztrák bírálók érveivel egyesek akkép támadják a negyven- nyolcas törvényeket, hogy azok hevenyészett alkotások, s jórészben külföldi, nevezetesen belga törvények utánzásai. Egyed István e bírálókkal szemben kimutatja, hogy a negyvennyolcas reformok nagyrésze »annyira a különleges magyar viszonyokra vonatkozik, hogy azok nem is lehetnek külföldi törvények utánzásai; legfeljebb a miniszteri felelősséget és népképviseletet megvalósító törvényeknél szerepelhettek külföldi minták«. Ha a negyvennyolcas törvények külföldi mintára alakítottak is egyes jogintézményeket, mint a miniszteri felelősség intézményét, ezeknek — Egyed István szerint — megvolt a gyökerük Magyarországon s csak a hosszú Habsburg-uralom akadályozta meg, hogy a jogfejlődés a gyökerekből természetes legyen. A negyvennyolcas reformok, ha a szövegezésre rövid idő állott is rendelkezésre, a nemzeti lélekben már 1790 óta mint reformgondolatok benne éltek. Az 1790—91. évi ország- gyűlés már a reformok kidolgozására küldött ki regnicolaris depu- taciót s hogy e munkálatok a napóleoni háborúk, valamint Ferenc és kormánya reakciós felfogása következtében nem juthattak a parlament elé, az 1825—27. évi országgyűlés újabb országgyűlési bizottságot küldött ki a reformok kidolgozására. A reform-kérdések jórésze állandóan napirenden van, a nemzeti közvéleménynek a követi utasításokból kitűnő meggyőződése hatással van a reformok alkotására s csupán a gyors szövegezésnél használják a külföldi mintákat. Kétségkívül a negyvennyolcas reformok jórészében, mint ahogy a reformokat elindító liberális-demokratikus szellemben, külföldi eszmeáramlatok hatása nyilatkozik meg, de ezek meg jelentkezési formáit mégis magyar alkotásoknak kell tekinteni és alkotmányfejlődésünk anyagi jogfol3donosságában sem jelentenek törést. A későbbi idő, így a proletárdiktatúra után az alkotmány visz- szaállitása, hasonlóképen a jogfolytonosságot szolgálja. Egyed István külön fejezetet szentel e kérdés tárgyalásának és kimutatja, hogy nem lehet Magyarországon 1918 után új alkotmány keletkezéséről beszélni, mert ma is az ősi alkotmány van érvényben, amely Szent Istvántól kezdve az Aranybullán, Verbőczi Hármaskönyvén és az alkotmán5dörvények hosszú során keresztül fejlődött napjainkig. NEM KÖVETHETJÜK Egyed István gondolatmenetét az állami függetlenségünkről, nemzetközi jogalanyiságunkról, nemkülönben az Ausztriához való kapcsolatunk, területi egységünk és épségünk, a magyar állampolgárság ismertetésében, de szükségesnek véljük kitérni a rendiség szerepére alkotmán3ninkban. Egyed a rendiségben az állami életnek olyan berendezését látja, amely szerint a nemzet tagjai rendekre tagolva vesznek részt a közügyek intézésében s az egyes rendeknek egymástól eltérő közjogi helyzetük van. Ez a rendiség a középkori társadalomnak és államnak volt jellegzetes berendezése és jelentősége a negjrvennyolcas átalakulások folyamán
