Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Csizmadia Andor: A mi alkotmányunk
24 Csizmadia Andor rát. Szent István óta ragaszkodunk a királyság életformájához, de ebben az intézményben is érvényesül az alkotmányos gondolat. »A keresztény eszme, az ősi jog ereje, koronázásánál az egyház és nép közreműködése, a királyi tanács részvétele a törvényhozásban és koronázásban, valamint sok más körülmény igazolja, hogy a nemzeti akarat ellenére a királyi hatalom nem volt gyakorolható és az Intelmeknek a zsarnokságról szóló megjegyzései mutatják, hogy az ellenállási jognak a későbbi magyar alkotmányban oly nagy szerepet játszó elve már a királyság bölcsőjénél megtalálliató.« Szent István a magyar közvéleményben a magyar alkotmányosság megteremtője lett s már az »Aranybulla ismételten hivatkozik a szent királytól engedélyezett szabadságra és csupán ennek teljes biztosítását tűzi ki célul«. A magyar alkotmány fejlődésében István király óta végigvonul a közjogias felfogás. Amíg ugyanis Európa államaiban mindenütt a hűbériség virágzott, a nemzeti öntudat fejlődését ez a magán- jogias hatású széttagozódás csak a legutolsó században engedte érvényesülni, nálunk a nemzet az őshazából hozza a nemzeti összetartás erejét s bár nem tudtunk kitérni az eimópai szellem érvényesülése elől, a hűbériség nyomai csak igen kis mértékben jelentkeznek, vagy ha jelentkeznek is, semmi esetre sem voltaik döntő befolyással alkotmányunkra. A magyar állami főhatalom »közhatalmi jellege fennmaradt« s nemzeti szellemünk a hűbériséggel szemben egész különleges magyar közjogi rendszert alakított ki a Szent Korona tanában. Szent István Koronája már kezdettől fogva különös tiszteletnek örvendett és ez a tisztelet a koronázás jelentősége folytán odavezetett, hogy a Szent Koronában a nemzet az állam- hatalom megtestesítőjét látta. Ehhez járul a szintén keresztény eredetű organikus államfejlődés tana, mely a Koronával összekapcsolja az országtest gondolatát olyképen, hogy a Koronát testnek tekintik, a nemzetet pedig a test tagjainak. Verbőczi jogászi szelleme kapcsolja össze Tripartitumában a korona-eszmét az organikus államszemlélettel s alakítja ki a Szent Korona-tanát, mely utána a magyar gondolkodásnak napjainkig állandó vezető eszméje lesz. E tan szerint a nemzet az államhatalmakat koronázással ruházza a királ5U'a. A Szent Korona fogalmában tehát a király és a nemzet úgy egyesül, hogy a király a feje a Szent Koronának (caput sacrae Regni Coronae), a nemzet pedig ennek tagjait alkotja (membra sacrae Regni Coronae). Régebben a nemesség alkotta a nemzetet, ez azonban ugyanazokkal a jogokkal bírt (una eademque nobilitas), az újabb közjogi felfogás szerint azonban a nemesi előjogok kiterjesztésével minden magyar állampolgár tagja lett a Szent Koronának. Ahol a király és a nemzet együtt van, ott van a Szent Korona egész teste (totum corpus Sacrae Regni Coronae). A Szent Korona eszméje lett az élő magyar corpus, az egész nemzeti lét jelképe, melyben sajátosan szövődött össze az isteni kegyelemre támaszkodó államszemlélet az elsősorban honvédelmi szempontból kifejlődő rendiség szellemével s az egyetemes kereszténység eszmeáramlatainak hatása Verbőczi megfogalmazásában mégis sajátosan magyar intézményt hívott életre.
