Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Csizmadia Andor: A mi alkotmányunk
A mi alkotmányunk 23 szetesen nem azt jelenti, hogy az alkotmány betűihez, hanem annak szelleméhez ragaszkodik. Amikor szükség van az alkotmány módosítására, fejlesztésére, a nemzet e szükségletet ki is elégíti, de clyképen, hogy a fejlesztést törvényes szervek törvényes keretek között végzik, s így biztosítják alkotmányimkban az alaki jogfolytonosságot Ha a jogfol5donosság megszakad, a hivatott tényezűk az állami élet helyreállításánál ennek folytatására is gondolnak. Ilyenkor a szokás törvényrontó ereje hidalja át az űrt az időközi fejlődésen, mint 1848 és 1867, vagy 1918 és 1919 között. Az alaki jogfolytonosság azonban egymagában nem elégséges, mert a törvényes út formai betartása idegen szabályokat is átültethet jogrendszerünkbe, hanem szükségünk van az anyagi jogfolytonosságra is, mely az alkotmányban századokon keresztül felhalmozott értékekhez való ragaszkodást jelenti. Történelmünk folyamán mindig tanújelét adtuk ragaszkodásunknak a királysági áUamformálioz, az alkotmányos kormányzathoz, az országgyűlés intézményéhez, a kétkamarás rendszerhez, az önkormányzathoz, az állampolgári szabadságjogokhoz, a nemzetiségek jogának elismeréséhez, a független bíráskodáshoz, az alaki jogfolytonossághoz, alkotmányunk biztosítékaihoz s véleményünk szerint hozzá kell tenni; hogy a családiasság elvéhez. Az utóbbi elv nemcsak a magánjogban érvényesül, hanem a magyarság közjogias gondolkodásánál!: megfelelően a családvédelem gondolata közjogunknak is egyik alapprincipiuma. Ezzel némikép összefügg a munka megbecsülése és tisztelete is. A MAGYAR ALKOTMÁNY szabályait a jogforrásokból ismerhetjük fel, melyek között rendkívül nagy jelentősége van a szokásnak. Verbőozi Tripartituma is azért örvendett századokon keresztül olyan tekintélynek és megbecsülésnek, mert a nemzet szokásjogát foglalta egységes rendszerbe. Nálunk a szokásjog nemcsak a törvények hézagait tölti ki, nemcsak törvényt magyaráz, de törvényrontó ereje is van. A szokásjoggal egyenlő jogforrás a törvény. Sok államban különbség van a törvények ereje között s egyes, különösen alkotmányjogot tartalmazó törvényeket csali különleges alakiságok mellett lehet alkotni vagy megváltoztatni. Nálunk az üyen értelemben vett alaptörvények ismeretlenek, az alkotmányjogi törvények nagyobb állandóságának oka csupán abban rejlik, hogy a nemzet »alkotmányának történeti jellegére tekintettel alkotmányos alapintézményeihez lehetőleg ragaszkodott«. Alkotmányjogunknak a szokáson és törvényen kívül más szoros értelemben vett jogforrása nincs, a rendeleti jogalkotásnak alkotmányjogunkban nincsen helye, sőt a nemzetközi szerződések is csak akkor érvényesek, ha a törvényhozás tárgyait érintő szerződéseket a törvényhozásra hivatott szervek szabályszerűen be- cikkelyezik. Egész történelmünk folyamán alkotmányunkat végigkíséri a magyar politikai szellem közjogi vonásának érvényesülése. Alkotó mányos alapintézményeink alapjait Szent István király államalkotó bölcsessége a királyság intézményében és a vármegyei szervezetben rakta le s ezek az intézmények kibírták ezer esztendő minden viha
