Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Szemle - Barta István: Idegen nyelvű magyar folyóiratok
r SZEMLE IDEGEN NYELVŰ MAGYAR FOLYÓIRATOK Az ELSŐ viLAGHÁBORü ELVESZTÉSE s a magyar állam széthullása ébresztette rá a magyar közvéleményt s a megmaradt orazágcsonk felelős irányítóit arra, hogy mennyire nem ismeri Európa Magyarországot és a magyarságot. A dualisztikus korszak magyar értelmisége alig méltatta figyelemre azt a szívós és jól szervezett propagandamunkát, amelyet a monarchia háttérbe szorított nemzetiségei folytattak nyugaton a monarchia léte s benne a két vezető népelem, a német és magyar ellen. Ennek a munkának az élén a csehek jártak, akik a magyar-osztrák kiegyezés által kisemmizve érezvén magukat, kíméletlen hadjáratot indítottak a nyugati közvélemény, elsősorban a franciák monarchia-ellenes befolyásolására. Franciaország önként kínálkozott szövetségesül: 1871 után keleten kereste a nagyranőtt németséget ellensúlyozó erőt, az „anti- germán koefficienst“, s mivel a monarchia hivatalos külpolitikáját s vele a német és magyar népelemet a szövetségi szálak mind szorosabban a német birodalomhoz kapcsolták, magától értetődően fogadta el a dualizmus ellenségeinek bizonyuló nemzetiségek felkínálkozását.^ A román és a szerb propaganda szálai is egyre sűrűbbre szövődtek nyugat felé s a monarchia nemzetiségeinek ügye az egész nyugati világ érdeklődését felkeltette, amikor tehetséges és ügyes szószólója, Scotus Viator megkezdte tevékenységét. A világháború alatt a propaganda elérte a tetőpontját, Franciaország learatta dunatáji kapcsolatainak gyümölcseit, a béketárgyalásokon irányító szerephez jutott s a monarchia területének újjáren- dezésénél rajta keresztül szinte korlátlanul érvényesülhettek a magyar- ellenes igények. A magyarság a háborúból nemcsak területében, de jóhírében és becsületében is megcsonkítva került ki: a háború felidézésében és a nemzetiségek elnyomásában elmarasztalva élőiről kellett kezdenie mindent, hogy magát rehabilitálja és igazi mivoltában mutatkozzék meg a nyugat előtt. Égető szükség volt az önigazolásra annál is inkább, mert a nagyranőtt szomszédok a fiatalság lendületével és aggálytalanságával építették tovább a rágalmak falát a szűk térre szorított magyarság köré. Bár céljukat reményeiken felül elérték, a szerzemény biztosítása s az ítélő- bírák szerepét játszó hatalmak lelkiismeretének elaltatása miatt jól kiépített propagandaszervezetük fokozódó energiával dolgozott tovább. A magyar felvilágosító tevékenységnek ezzel szemben nemcsak a győztes hatalmak ellenséges közönye állott az útjában, hanem a tönkrement ország szánalmas szegénysége is. A Trianon utáni évtizedek kultúrpolitikája mégis tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett, hogy ne csak hangoztassa a magyar kulturf ölényt a szomszéd népekkel szemben, hanem annak bizonyítékait meggyőző formában a világ elé is tárja. A magyar tudomány külföldi kapcsolatainak a megszervezése, a magyar irodalom útnakindítása nyugat felé ezekben az évek^ A Franciaországban kibontakozó cseh propageindára s a francia történettudomány fokozódó monarchiaellenességére tanulságos olvasmány Baráth Tibor tanulmánya a Századok 1937. évfolyamában. (A dunai táj a francianyelvü történetírás tükrében, 1871—1935.)
