Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Szemle - Barta István: Idegen nyelvű magyar folyóiratok
Szemle 291 ben történt s az ekkor lerakott alapokon már nagyobb nehézségek nélkül épülhettek ki a harmincas évek fejlettebb, gyümölcsözőbb nyugati kapcsolatai. A MAGYAR ÜGY KÜLFÖLDI TÉRNYERÉSE a külföldet járó magyar tudósok, az ösztöndíjasok csapatai és a Magyarországot ismertető könyvek mellett nem kis mértékben az idegen nyelveken megjelenő magyar folyóiratoknak köszönhető. A folyóiratnak a könyvvel szemben való nagyobb mozgékonysága, az aktuális követelményekhez való alkalmazkodása lehetővé tette, hogy abban a széles fronton folyó háborúban, amelyet a magyar szellem a nyugat megnyeréséért folj'tatott, elsőrendű fegyverként használják fel. A folyóirat sokoldalúbb, a széles tömegek számára hozzáférhetőbb, a különböző rétegek színvonalához is hajlékonyabban tud alkalmazkodni s a magyar kulturdiplomácia, amely Trianontól kezdve hivatalosan is, de különösen néhány lelkes, önzetlen magánembernek az odaadó munkája nyomán mind nagyobb területekre terjesztette ki hatókörét, jó támogatást kapott az idegen nyelvű magyar folyóiratokban.’* A magyarság nemismerését nemcsak azoknál a népeknél panaszolhattuk fel joggal, amelyek a távoli Nyugateurópában éltek. A magyarnémet kulturális kapcsolatok nyugtalanlelkű, izzó tettvággyal eltöltött apostola, Gragger Róbert sok személyes tapasztalat alapján írta az Ungarische Jahrbücher megindulásakor 1921-ben, hogy még a tanult németeknek a magyarságról való elképzelése is egész sereg félreértésből tevődik össze. Ezért tűzte ki folyirata céljául, hogy a magyar tudományt kiszabadítsa a nyelvi elszigeteltség béklyóiból s kaput nyisson a magyar nyelvre, történelemre és kultúrára vonatkozó kutatások eredményének Németország felé. A folyóirat első számában közölt munkaterv jóval több a hasonló kezdeményezések szokásos programmadásainál. Szerepel benne az antropológiai és néplélek-kutatásoktól kezdve a történelmen, jogon át a közgazdaságig a tudományok minden ága; külön kiemeli a jellegzetes magyar államművészet vizsgálatát és a finnugor-indogermán rokonságnak nyelvtudományi alapon való kutatását, mindenütt fontosnak tartja a magyar kultúrának az egyetemes európaival, különösen pedig a némettel való összefüggéseit. S ehhez a programmhoz a folyóirat közel negyedszázados fennállása alatt mindig hű is maradt. Gragger korai halála után irányítása Farkas Gyula kezébe került, aki elődjéhez hasonlóan a magyar tudományosság tükörképévé igyekezett a lapot kifejleszteni. Az egy-egy problémakör köré csoportosított füzetek a legjobb magyar tudósok tollából hozták a magyar tudományos kutatások eredményeit, gyakran szóhoz jutottak azonban német szakemberek is s a német tudomány mai délkeleteurópai szaktekintélyei közül nem egy tartozott az Ungarische Jahrbücher fiatal berlini szerkesztőgárdájához. Ma is az egyetlen folyóiratunk, amely a német tudományos körök teljes bizalmát élvezi s ezt hűvös tárgyilagosságával, a tárgykörében és hangjában egyaránt megnyilvánuló emelkedettséggel és a propagandafogások kerülésével érte el. Bibliográfiai összeállításai, amelyek igyekeznek a lehető teljes magyar tudományos termelést felölelni, a délkeleti problémákkal foglalkozó német tudósok számára nélkülözhetetlenek. Elterjedettsége ennek megfelelően kielégítő: a német birodalom minden tudományos intézményében megtalálható, a berlini e^etemi magyar intézet barátainak társaságán, majd az 1940-ben alakult Német-Magyar Társaságon keresztül pedig eljut a társadalom művelt * A magyar kulturdiplomácia irányelveire 1. annak legeredményesebb munkásától, Hankiss Jánostól: A kulturdiplomácia alapvetése. (Aktuális problémák 8. fűz.) Budapest, 1937.
