Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái I.
282 Schneller Károly napi jelenségnek számított. Annál örvendetesebb és életerős fejlődésre valló tünetként könyvelhettük el. Semmi sem maradt ebből! 1931—40 közt a természetes szaporodás a magyar többségű községekben a réginek a 40%-ára szállott le (10.6»/o—4.6®/o.) A román többségüeknek a születési többlete csaknem változatlan maradt. (9.0%-ról csak 8.8%-ra esett.) Végeredményben azonban a születések nagyfokú hanyatlásából előálló ezen kedvezőtlen jelenség önmagában a legtávolabbról sem indokolja magát a fogyatkozást. Hiszen még a régihez képest ugyancsak megrokkant természetes szaporodás mellett is 1680 fővel kellett volna szaporodnia a legutolsó decen- nimn alatt a megmaradt Kalotaszeg népének. így nem kevesebb, mint 2.630 lélekre megy az elvándorlás többlete. Ez nem azt jelenti, hogy „csak“ ennyien költöztek el az elmúlt évtized alatt, hanem, hogy ennyivel többen távoztak el, mint amennyien odaköltöztek, fir- demes a két számot mégegyszer szembeállítani: egykor 328 fő nyereség, 30 évvel később 2630 fő veszteség. A VÉGSŐ MÉRLEG tehát ez: a természetes szaporulat 124S-al rmnlott, a vándorlások egyenlege 2958-al. A két végéről egyszerre égetett gyertyához hasonló volt a kalotaszegi magyarság helyzete. De mégis jó kétszerese volt a vándormozgalom végzetes megfordulásából eredő népveszteség annak, amelyet a születések megcsappanása idézett elő; pedig ezen utóbbit sem lehet kicsinyelni. A népesség testén súlyos seb ez is. Olyan súlyos, hogy a megelevenedés kilátásai a dekadencia rohamossága és csaknem általánossága miatt elég aggasztónak látszanak. Ez azonban — ismételjük — a tényleges fogyásért csak kisebb részben felelős. Főok a vonzóerő meggyengülése és a taszítóerő megnövekedése. Magyar fajunk szempontjából aggasztó tünet az, hogy a nagy romlás tulajdonképpen csak a magyar anyanyelvű községekben következett be. Ugyan tény az, hogy a román községekben is deficit váltotta fel az azelőtt észlelt vándorlási nyereséget. Ennek a mértéke azonban meg sem közelíti a magyar falvakét. S ami még lényegesebb: a természetes szaporodás a román többségű községekben úgyszólván a régi maradt. Egy nemzedékváltás elegendő volt ahhoz, hogy a magyarság és románság biológiai erőviszonyai e kis tájon belül gyökeresen módosuljanak. Igaz, hogy ez csupán egy kis mikrokozmosza az egész Erdélynek. Ámde más vizsgálataink a kalotaszegivel teljesen egyező eredménnyel zárultak. Egyebütt kimutattam, »hogy Székeljrföl- dön lényegileg ugyanezen jelenség volt konstatálható: a színszékely községekben az egy évtizeddel azelőtti census alig IV2 százalékos népszaporodást észlelt, mialatt a még magyar többségű, de már vegyes jellegű községekben a szaporodás a 4%-ot elérte és végül az ugyancsak a Székelyföldön fekvő, de már kifejezetten román többségű községekben a növekvés kulcsa a 10%-on túl emelkedett. A szaporodásbeli differenciát — még inkább mint a Ka- lotaszegen — csak másodsorban indokolta a születések többletének a románságra nézve előnyösebb alakulása. Az élettér szűkülése, az elvándorlás volt az, amely a fajilag különböző területek eltérő népesedésének hátterében állott. Jellemző, hogy a régi békés évtized
