Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
A székely társadalom IS^S-ban 269 Az úrbéresek felfogása itt, a Székelyföldön is semmiben sem különbözik a vármegyék román, vagy magyar jobbágyainak felfogásától, azzal a különbségei, hogy itt erőszakos foglalások és vérengzések még nem történtek, csak tervezgetések vannak. A székely úrbéresek között is az a hit terjedt el, amit a románlakta vármegyékből olyan jól ismerünk: a császár úgy rendelte az úrbérben, hogy minden az övék ezután és éppen emiatt nem hirdetik ki az úrbéri törvénjd: a nemesek. Ez a tévhit döntően működött közre abban, hogy a román jobbágyság a magyar földesurak ellen fordult, különösen akkor, mikor az úrbér megszüntetésének kihirdetése egyre késett, a Kárpátokon túlról jött Dákórománia eszméje pedig nemzeti törekvéssé szinezte az úrbériség körül felmerült szociális elégedetlenséet. A háromszéki úrbéres réteg is, mint a beszámoló írja, ,,Eldorádóról képzeleg s némi communismusi álmokban ringattatik el rosszakaró bujtogatók által. Már nyilván beszéli: eddig mi voltunk jobbágyok, már földesmaink lesznek. Ügy rendelte a császár az úrbérben s azért nem hirdetik azt ki a nemesek. A muszka jő, már a Sósmezőn van s minket teszen földesurakká stb.“ A jobbágynépnek ez a hite, ha tévedésen és a dolgok nem ismeréséből alakult is ki, mégis annyi valóságból táplálkozott, hogy a bécsi udvar már a XVII. század közepe óta egyik legfőbb feladatának tekintette az úrbér rendezését és az „élő kincstár“ sorsának javítását. Nem annyira a hiunánum, mint a birodalom gazdasági érdekei vezették erre, de tény az, hogy Mária Terézia és utódai számtalanszor megkísérelték az erdélyi úrbéres viszonyok teljesen elhanyagolt területén rendet teremteni. Mária Terézia egész sereg elaborátumot készíttetett s ismeretes, hogy törekvései miként hiúsultak meg az erdélyi szász és magyar urak kölcsönös összefogásán, akiknek maga Bruckenthal báró, a királynő megbízottja n3mjtott segédkezet. A szász báró merész politikai játszmát vállalt, hogy az úrbéresekkel mostohán bánó népének hasznára lehessen: vállalta az udvar úrbérreg^lációs programmjának végrehajtását, ugyanakkor azonban titkos irányítója lett a rendi ellenállásnak.^® A XIX. század elején ugyan csökkent az udvar úrbéri terveinek dinamizmusa és a rendekben nőtt az elhatározás a jobbágynép sorsának javítására, de amint történni szokott, magához a néphez csak évtizedek múlva jutott el a magasabb rétegek szellemi légkörének igazi értelme s az erdélyi jobbágyság 48-ban úgy vélte, hogy még mindig csak az udvartól remélhet. Annál károsabb volt ez, mert az úrbéri rendezés az unió gondolatával fonódott most egybe s nemcsak a román jobbágy hangoztatta emiatt, hogy csak Béccscl akar uniót, hanem a Székelyföldön is az egyesülés ellen befolyásolta az úrbéresek lelkét. Ráadásul az unió hangoztatása egyelőre még törvényes alak nélkül történik s az osztrák tiszteknek emiatt jó alkalom nyílt arra, hogy az uniót úgy tüntessék fel és tegyék ellenszenvessé, mint azoknak az uraknak akaratát, kik a népet jelenleg még jobbágyságban tartják. Napról-napra kitűnt, mekkora hátránya van annak, hogy a jobbágyfelszabadításnak csak a híre szállong a levegőben,. 26 Berlász i. m. 20. 1.
