Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
270 Bözödi György anélkül, hogy gyakorlati megyalósulását látnák az úrbéresek, vagy pedig erdélyi érvényessége törvényesen ki lenne mondva. A fejedelem az események hatása alatt igyekezetét mutatót ebben a kérdésben: már április 3-án leírt a kormányszéknek, hogy az úrbéresek sorsán minden módon és minél előbb segfítve legyen, a május 29-i országgyűlést egybehívó leiratában pedig kinyüvánítotita, hogy az úrbéri viszonyoknak a földesúr kárpótlása melletti megszüntetése iránt a tanácskozásokat úgy siettessék, hogy az erre hozandó törvényeket még a jelen országgyűlés folyama alatt kihirdetni és teljesedésbe vinni lehessen. MUTATKOZTAK TÖREKVÉSEK a székely székekben a különböző rétegek érdekeinek összehangolására, bár ezek a kísérletek nem a reális helyzet felméréséből indultak ki és nem annyira a különböző érdekek valódi okainak megszüntetésére irányultak, mint inkább a hangulatkeltésre. Ennek érdekében nemegyszer egészen naiv és megmosolyogtatóan tendenciózus értelmezést adtak az eseményeknek. Székelyudvarhelyen április elsején a várpsháza előtti téren lefolyt nagy népgyűlésen például úgy magyarázták meg a szónokok a székelység rétegei között levő nagy rendi különbségek okát, hogy ennek Metternich a szerzője. Metternich hercegnek — mondották, — 50 éves törekvése volt a nép egy csekély részét minden tehertől felmenteni, a hatalmat csak e néhányak kezébe összpontosítani, a nép többi részére minden terhet rárakni s hogy ez ne zugolódhassék, a szabad szólást gátolni. Most ez a népvelőt kisajtoló rendszer a fejével együtt megbukott és Magyarország elhatározta, hogy ezentúl az urak is útcsinálni menjenek, katonát tartsanak, tiszteket fuvarozzanak: és portiót fizessenek. Leghatásosabb volt azonban az az érv, hogy a sóaknák és bányák jövedelmét ezentúl az ország szükségeire fordítják, minek következtében az adó kevesebb lesz. Ennek hallatára riadó örömmel harsogta az összegyűlt nép az uniót. Pálffy János pedig a gyűlés színe előtt „boldognak nyilvánítá magát, hogy ezentúl nem fog hereként élni az ország javából, hanem annak terheit hordozandva, annak jólétét a köznéppel együtt munkálhatandja“.27 Háromszék április 11-i közg^- lése még figyelemreméltóbb erőfeszítéseket tett az érdekek és a közvélemény összehangolására. Nagy várakozás előzte meg minden rend részéről a gyűlést és a feladat annál nehezebb volt, mert itt az érdekek jobban megoszlottak, mint Udvarhelyszéken. A primipilaris és pixidariusi rend azt várta, — az egykori tudósítás szerint — hogy a mostanig adómentes nemesi osztállyal egyenlően részesedjék az alkotmányos és politikai jogokban, az adózó és az alkotmány sáncain kívül álló nép pedig azt remélte, hogy most végre jegyzőkönyvben megtestesítve láthatja az iránta megnyilvánuló jóindulatot, lamiről eddig csak hírből hallott. De különösen nyugtalan hangulatban gjmlt össze a székely katonáskodás terheit hordó osztály, azzal a határozott reménnyel, hogy itt most kimondják a katonáskodás megszűntét és leteheti a fegyvert. Ügy gondolták, hogy a 27 Erdélyi Híradó, 1848. 261. 1.
