Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
268 Bözödi György irányult, de a császári érzelmű tisztek hamar megtalálták ennek az ellenszerét és az általános elégedetlenséget a nemesség ellen irányították. Könnyen sikerülheteitt, mert a nem katonáskodó nemesség ellen sok keserűség gyűlt fel a határőmépben. Azt híresztelték, hogy az imiót is csak a nemesség akarja és nyíltan izgattak mindkettő ellen, a magyar minisztériumot pünkösdi királyságnak nevezték. A közhangulat a legzürzavarosabb volt, valóban senki sem tudhatta, hogy mi az igazság és mit kellene tennie. A ditrói századot például ann 5Úra befolyásolták a tisztek és a megfizetett informátorok, hogy a székely katonák letépték a nemzeti zászlót, szidalmazták a magyar kormányt és reakciós tüntetésekre készültek. Gyergyó alkirálybírája, Mikó Mihály az alezredessel közéjük sietett és felvilágosította őket a helyzetről, mire a gyűlölködő hangulat eltűnt és a királybírót a végén megéljenezték. Valóban igaza volt az udvarhelyieknek: a határozatlan helyzetben minden nap késedelem nagy l^Tal járt, mert nem az eszmék tisztulását, hanem a zűrzavart és az indulatokat szolgálta. És az országg3nílés még mesz- szire volt kitűzve, szinte két hónap múlva... És a félrevezetés ezer zugába nem jutott mind egy-egy felvüágosító. A tisztikar állandóan bíztatta a népet az unió ellen. Eszközül használta fel a kiszolgált patentialis invalidusokat, a szakaszvezetőket, a tizedeseket, a nyugdíjas katonákat, mert felhasználhatók voltak. Behívták őket a Csíkszeredái várba, pénzt adtak, ígéretekkel kecsegtették és a General Commando bosszújával fenyegették őket. A tizedeseknek őrmester- s^et ígértek, a nyugpénzesek elé pedig úgy festették az xmiót, hogy azáltal elvesztenék nyugdíjukat. Ilyen olcsón árulták a székelyek egy részének a haza sorsát Csíkszeredában, míg, szerte a hazában már az életről és halálról volt szó. Ilyen körülmények között valóban nagy eredmény volt, mikor az április 12-i rendkívüli székgyűlés mégis kimondhatta az imiót. A poütikai események mögül leghamarabb Háromszéken nyomult fel a nép szociális helyzetének a kérdése, mert itt több volt a nagybirtok, mint Csíkban és Udvarhelyszéken s az úrbéresek kérdése majdnem olyan fontosnak mutatkozott, mint a határőrségé. „Élénk mozgalmakat látunk városokban, falukon, — írja az egykori beszámoló — többnyire öröm és feÚelkesülés mozgalmait.“ A háromszínü zászlókat kitűzték az épületekre és ilyen jelvényeket lehet látni az emberek mellén is. A beszámoló sorra veszi az eseményeknek a különböző társadalmi rétegekre tett hatását. A nemes székely vitézi rend már nemcsak reméli, de hiszi is, hogy a megváltás ideje eljött és törvénytelen igája alól megszabadul: s ez egyelőre elég öröm neki. A műveltebb s vagyonosabb arisztokrácia áldozatkészséget mutat a népjogok új korszaka iránt, mely „az események által csudásan siettetve derült fel“. Ez az osztály tisztában van azzal, hogy ha az események menetét hátráltatja, csak magának okoz kárt vele, de viszont az alsóbbrendű nemesség, melynek nemcsak látóköre, de birtoka is kisebb, „cím-, jog- s kiváltság- féltékenyen, aggódva néz a kétes jövővel szembe“ 25 u. o. 262. 1.
