Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
266 Bözödi György József és Szombatfalvi, a volt udvarhelyszéki követ, akik részint nyilt helyen, szabad ég alatt, többezres tömegek előtt mondott beszédeikben, részint tanácskozásokon, népgyűlések alkalmával olyan indítványokkal álltak elő, melyek a dolgok akkori állásában csak zavart kelthettek. A sóbányák ellen „uszító izgatok“ híre valóra vált és kiderült, hogy éppen ez a három vezér bíztatja a népet: foglaljuk el a bányákat, a sóaknákat, mert azok a nemzet tulajdonai, ne engedjük, hogy a belőlük folyó pénzt a zavarok közepette Bécsbe csempésszék; az adót fizessük ugyan meg, de ne hagyjuk, hogy a bukott kormány eddigi céljaira fordítsa, a székely katonasággal pedig tétessük le a fegyvert stb. Sőt Apor György annyira ment, hogy egy utána indult néptömeg által kikiáltatta magát király- bíróvá.2® Indítványaik kétségkívül a közhangulatot fejezték ki és lényegükben helyesek is lettek volna, ha nem népszerűséghajhászás- ból teszik és nem olyankor, amikor még beláthatatlan bajok lehetnek belőlük. Az udvarhelyi küldöttség ezért sürgette Kolozsváron szinte fenyegetöleg gr. Teleki József kormányzónál az uniót kimondó ország- gyűlés azonnali összehívását. Az izgatott közhangulatban a bekövetkező eseményeknek csak úgy lehetett irányt adni, ha előbb törvényesen döntenek az alapvető kérdésekben. „Az unió minden teendők alapja, sőt a legelső teendő — mondották a kormányzónak átnyújtott emlékiratukban, — ez nyugtatja meg a kedélyeket az adó, a székely határőrség igazsággal ellenkező helyzete, szomszédországokban határaink körül az orosz hadsereg gyűlöngése, a polgári jogoknak mindenkire kiterjesztése s oláh honfitársaink sérelmeinek megszüntetése tekintetében.“ Éles szemmel utalnak arra, hogy a székely nemzet megn^yugvása vagy békétlensége az ország békéjére vagy megzavarodására nagy befolyással van s tagadó válasz esetén a rend fenntartásáért jót nem állhatnak. A kormányszék ülésén és más megbeszéléseken őszintén feltárták az udvarhelyszéki állapotot. „Az izgatottság egy oly népes, tiszta magyar ajkú és oly nép lakta törvényhatóságban, melynek elveszett jogaiért sajgó fájdalmát sem az idő, sem a bürokrácia lassan ölő mérge nem tudta eltompítani, az izgatottság, mondák, ott rendkívüli. Csak a nép bizalmát bíró férfiak nyugasztató befolyásának tulajdonítható, hogy még eddig tettleges kitörések nem voltak. Ámde a nép izgatott állapotában oly gyúlékony anyag, mely gonosz kezektől is könnyen lángra kapván, pusztító tűzvészt idézhet elő... Ha ők kitűzött országgyűlést nem visznek Udvarhelyszékbe, jobb lesz tán haza sem menniök, miután ott a béke és rend egy pillanatig sincs tovább biztosítva.“ Nem csináltak titkot abból sem, hogy a székelyek közt furcsa hírek járnak a vezetőségről. Ott lazt beszélik, hogy Kolozsvárt némely nagy urak csak színből barátai az uniónak és hozzátették, hogy a Kolozsváron eddig történt események bizonyos mértékben meg is erősítik ezt. Kijelentették, hogy a kormányzó és a kormányszék indolens késédelmével nincsenek megelégedve. Attól a férfitől, kit az ország bizalma oly szép remények között emelt a kormányzói 23 u. o. 230. 1.
