Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
264 Bözödi György ben kimondották: sürgősen közgyűlést kell összehívni, hogy a kérdésekben állást foglalhasson a szék és küldöttségre bízták az ügyet. A háromtagú küldöttségben, mely másnap Székelykeresztúrra ment a főtiszthez, benne volt a két Ugrón is. Másnap a közgyűlést sürgető küldöttség visszaérkezését feszülten várta a környékről mindenünnen betódult nagy tömeg. Délfelé egyedül érkezett haza Ugrón Lázár azzal a válasszal, hogy a közgyűlés két hét múlva lesz. A hír nagy nyugtalanságot okozott és mozgásba hozta a tömeget: az a vélemény alakult ki, hogy a két hetet semmi esetben sem várják be, hanem gyűlést tartanak, „máir közgyűlést-e, vagy minőt, azt az Isten tudja“. Délután a küldöttség másik két tagja is hazaérkezett, ezek aztán elmondották, hogy míg ők az úton lovat váltottak. Ugrón Lázár előre lement egyedül a főtiszthez s mire ők megérkeztek, már el volt határozva, hogy két hét múlva lesz a közgyűlés. Ez a jelentés ingerültséget szült Ugrón Lázár ellen, akit különben sem kedveltek maradi felfogása és az elnyomó osztrák rendszer túlbuzgó kiszolgálása miatt. Tisztában voltak azzal, hogy az időhúzást az események meggátolása miatt alkalmazza. Ugrón valóban úgy működött, mint Jósika Sámuel erdélyi kancellár, kinek különben is odaadó híve volt. A szék közönsége nyüVánosan rosszalta Ugrón Lázár eljárását és tüstént más küldöttséget rendelt, mely a következő hétfőre közgyűlést eszközöljön ki. A székely vezetőség helyes ösztönnel érezte, hogy minden napi késedelem beláthatatlan hátránnyal jár a későbbi események alakulásában és ösztönét igazolta az idő; a bekövetkezett erdélyi vérengzések, a szabadságharc nem egy kudarca elsősorban a sokféle huzavona és a vezető tisztviselők szándékos késedelmezése miatt következett be, nemcsak a Székelyföldön, hanem egész Erdélyben. Az udvarhelyi tömeg addig nem oszlott el, míg programmot nem tett közzé a márciusi pontok szellemében. Kihirdették a székelység anyavárosában ,,a föld szabaddá tételét“ is. De már hír érkezett arról is, hogy Marosszékről „uszító izgatók“ jönnek, akik a sóbányáit ellen készülnek. A székely nép életében és kiváltságaiban oly nagy szerepet játszó „székely só“ ügyét akarták megoldani ezek, olyan módon, hogy véleményük szerint megszűnvén az osztrák kincstár joga, a sóbányákat foglalják le. Az udvarhelyiek rendelkeztek a sóbányák ellen uszítók megfékezésére és az előreláthatólag bomladozni kezdő rend fenntartására őrségfélét állítottak fel. Ennek az is feladata volt, hogy a kihirdetett pontokkal ellenkező izgatásoknak ellentálljon. ,,Ifjak és vének, gazdagok és szegények feltűzték melleikre a háromszínű szallagot.“^! A székely anyavávárosban szinte naponta követték egymást a gyűlésezések, hogy a hirtelen előállott sokféle feladatot tisztázzák. Március 30-án a város kiváltságos része akart gyűlést tartani, de a főbíró elrejtőzött. A nép a városházához sereglett s a gyűlést a nemesi rész elnökletével megtartotta és intézkedett a városi rend fenntartásáról. Másnapra a rendre ügyelő népes bizottmány a székben altiszteket behívatta, hogy a falvakról az áprUis 3-i közgyűlésre bejövő nép közt elterjedhető zavargást megakadályozzák és őket 21 u. o. 217—8. 1.
