Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
A székely társadalom 18^8-ban 263 ezen rosszaló állításomat jegyzőkönyvbe igtatni kívánom.“ Az óvót egyedül Ugrón Lázár éljenezte meg, a szék értelmisége és az ifjúság pedig ellenvéleményének kifejezéséül este fáklyásmenettel ünnepelte kedvelt követét, if j. gr. Bethlen Jánost.®« A SZÉKELY KIVÁLTSÁGOK ÉS AZ UNIÓ A MÁRCIUS TIZENÖTÖDIK! ESEMÉNYEK híre azonban egyezerre más fordulatot eredményezett. A már-már háttérbe szondt szabadelvű ellenzék állásfoglalása és tevékenysége útjából elsodorta az idő az akadályok nagyrészét s a kor szellemének megfelelőleg gondolkozó értelmiség síkraszállhatott a márciusi vívmányok Erdélyben való érvényesítéséért. A pesti események híre, az akkori közlekedési és hírszolgálati viszonyok fejletlensége miatt csak március végén jutott el a Székelyföldre s a legtekintélyesebb erdélyi lap, a Kolozsváron megjelenő Erdélyi Hiradó is csak március 23-iki számában közölhette a rendkívüli eseményt. A hatás elsősorban azokban a székely székekben mutatkozott, ahová nem terjedt ki a határőrség katonai szervezete. A vélemények megegyeztek abban, hogy az uniót Erdély részéről is sürgősen ki kell mondani, de egy egész sereg olyan kérdés merült fel már az első pillanatban^ aminek tisztázása feltétlenül szükségesnek mutatkozott az unió előtt. Ilyen volt az ősi székely kiváltságokkal kapcsolatos sokféle ügy és a határőrség további szerepe. Az első napokban székely nemzetgyűlés összehívásának terve merült fel, ezt kérték már március 25-én a marosvásárhelyi tábla mellett gyakomokoskodó ifjak, akik legelsőnek foglaltak állást az új események mellett, majd később más székek is székely nemzetgyűlést kívántak. A vásárhelyi ifjúság — közte kilenc román is, a későbbi román lázadások irányítói, — körüljárta a várost, az uniót, a fejedelmet és a magyar minisztériumot éltette, s a székely nemzetgyűlést megelőző marchialis gyűlés tartását sürgette. A köztük lévő két határőrvidéki katonafiú hatósági engedély nélkül ki is hirdette másnapra, március 26-ra a gyűlést, éjszaka kiragasztott plakátokon. A főkirálybíró előtt kijelentették, hogy nekik, a székely katonáknak sok sérelmük van, arról akarnak tanácskozni és kérték, vállalja el az elnökséget. A főkirálybíró azonban nem volt híve az eseményeknek és az ifjakat a másnapra már régebben összehívott birtokosok gyűlésére utasította. Itt elő is adták panaszaikat és kérték az uralkodót, engedélyezzen székely nemzeti gyűlést sérelmeik orvoslására. De a politikai módszerek közt ismeretes időhúzás érvényesült végül is a hivatalosok részéről és a kedélyeket egyelőre azzal n5nigtatták meg, hogy a jövő hónapra összehívják a szék közgyűlését. Amikor az események híre Udvarhelyszéken elterjedt, ott éppen tisztújító gyűlés volt összehíva március 26-ra, de a szék tagjai az új viszonyok között mindent kerülni óhajtván, ,,mi a közcsendre és békére legtávolabbról is ingerlőleg hathatna“, a tapasztalat szerint zajos viszálykodásokkal járó tisztújítást nem tartották meg. Ellen20 U. o. jan. 11. sz.
