Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
262 Bözödi György net következék, hogy egy oláhországi főrangú vendégünk ijedve ugrék fel székéről s hagyá ef termünket.“ Végül mégis sikerült felolvasni a javaslatot, de csak olyan értelemben fogadták el, amennyiben az úrbér csupán a földesúr és jobbágy közti személyes viszonyokat rendezá.18 A Marosszéken kialakult felfogásnak ez a váratlanul nagy hatása késztette Pálffy Jánost felszólalásra Dózsa véleménye ellen s nagy tárgyismerettel, vüágos okfejtéssel mutatott rá a székely úrbéresek valódi helyzetére, a „százezrek“ védelmében. Kifejtette, hogy ezek az úrbéresek nemcsak tényleges állapotuknál fogva, hanem a régebbi törvényekből kifolyólag jogüag is olyan helyzetben vannak, mint a vármegyeiek. Berzenczey László és Szöllősi Balázs szintén ennek a felfogásnak a bizonyítása végett szállott síkra. A vita azonban eldöntetlen maradt és az 1847/48-as országgyűlés alkalmával még mindig éppen olyan eredménytelenül, de éppen olyan szenvedélyesen vitatkoztak az ellenfelek körülötte. A csíki követek a szék 1847 decemberi közgyűlésén beszámoltak az úrbéri cikkeknek a székely nemzetet ülető részeiről, majd amikor az úrbériségről szóló törvénycikk felolvasására került sor, a rendek mintegy óvásképpen jegyzőkönyvüeg kifejezték azt a nézetüket, miszerint székely örökségnek tekintik mindazokat a birtokokat, amelyek királyi joggal ületve nincsenek s következőleg azokban úrbérnek helyét nem ismerik el.i» Ezúttal nagy lelkesedéssel hivatkoztak a királyi jognak a székely nemzet törvényeivel ellenkező természetére, nem úgy, mint régen, amikor a királyi jog révén birtokokat lehetett szerezni. Az úrbéreUenes hsungulat olyan erős volt, hogy még a pár évvel ezelőtt legöntudatosabb Udvarhelyszéket is megtörte, de ugyanígy erjedt az unió elleni hangulat is. Udvarhelyen „az ellenzék tekintélyesebbjei desperatiójukkal elijesztvén a gyengébbeket, pusztán hagyogatják az ellenzéki síkot. Vagy tán eljött nekiek a nyugalom, az álom ideje? Hiszen bezzeg jó volna már alimni is, és néhány szép álom után Magyarország karjai között ébredni fel. Hja, de ezt nem így adják, küzdeni kell azért...“ Gróf Bethlen János követ beszámolójából kitűnt, hogy a követutasítás majd minden pontja mellett hajótörést szenvedett a szék követeinek akarata, de azért a gyűlés lelkesen megéljenezte őket. Mert a reakciót tulajdonképpen csak néhány befolyásos és magas polcon ülő ember jelentette, így elsősorban Ugrón Lázár királybíró és Ugrón Gáspár pénztáros. Ez esetben is a követszámolás után Ugrón Gáspár királyi hivatalos bírálólag lépett fel az országgyűlés úrbéri törvényei ellen és a következő jegyzőkön5rvi óvást nyújtotta be: „Valamint a követi utasításban az úrbéri szerkesztésben meg nem egyeztem, és a tks törvényhatóság gyűlésében is magam emeltem először szót az úrbérnek a székely földre nem üleszthetése iránt, úgy most is innepélyesen rosszalom és hogy jövendőre is kitetszedjen az, hogy volt törvényhatóságunkban mégis, aki a székelyföldre az úrbért bé nem hozhatónak nyilvánította, és az úrbéri szerkezetet rosszalta, 18 u. o. 387. 1. 19 U. o. 1848. 84. 1.
