Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
260 Bözödi György jogát biztosítékhoz kötik, a hivatalviselést és a záellérek szabad költözködését megengedik. A nem nemesek fekvőbirtok vásárlási jogát a magyarosodás feltételével kapcsolják össze, mert Maros- széken több volt az idegen ajkú nép, mint más székekben. Ez a feltétel azonban nemcsak időszerűtlen volt akkor, amikor a vármegyék idegen ajkú lakosságával szemben nem kívántak megszorításokat alkalmazni és Wesselényiék éppen a nemzetiségre valő tekintet nélküli felsegítést hirdették, hanem magyarosító célját sem érhette el. Alkotói elsősorban a régi állapot rögzítésének biztosítékát látták benne. A nemes szék rendei mintegy reménykeltésként elhatározták, hogy arra az esetre, ha az úrbért nem viszi be az országgyűlés a Székelyföldre, az adót ezután igazságosan fogják kiosztani a mostani adózókra, sőt hajlandók az útcsinálást magukra vállalni ,,minden külső befolyás kirekesztésével“. A követeket végül oda utasították, hogy ha mindezek mellett az országgyűlés többsége az úrbér mellett nyilatkoznék, jelentsék ki ellenmondásukat és hívják fel a más két nemzetet (a vármegyéket és a szászokat) a fennálló szerződésük értelmében a nemes székely nemzet jogainak megvédésére.i^ Ezek a székgyűlési határozatok jellemzően vüágítanak rá arra, hogy a székely vezetőréteg felfogása és érdeke mennyire megoszlott az egyes székek szerint és a rendiség mennyire egy-egy népszerűbb ember befolyása alatt állt. Marosszék szelleme pl. nemrég még más volt, amíg Barcsay János élt. A népnek természetesen nem lehetett befolyása az ügyek intézésére, így nem akörül forgott a vita, hogy mi szükséges a székelységnek, hanem száraz jogi formulák és az önző rendi érdekek döntöttek. Az a szűkmarkúság és elfogultság, amivel Marosszék közgyűlése az úrbért és a nép felszabadítását kezelte, nem állandósulhatott abban a korban, mikor már az új idők szelei jártak. A közhangulat nyomására a következő gyűlésen módosították a rendek az adózásra vonatkozó határozatukat, hogy „áldozatjukkal is készek az adózók sorsán segíteni“, de az áldozat nagyságára nézve semmiféle kötelezettséget nem helyeztek kilátásba, sőt a bizonytalan ígéretet is csak arra az előre láthatólag be nem következő esetre tették, ha az adó kezelését a törvényhatóságok visszakapják.13 Az unió, úrbér, adózás és a többi fbntos kérdésben mind az időhúzás volt a vezető szempont, megoldás helyett az elodázás és részletkérdések körül folyó viaskodás. A közéletet a korteskedés nyomasztó nyavalyája gyötri és Udvarhelyszék gyűlése, hogy a ragályt megelőzze, szükségesnek találja kimondani, hogy a korteskedők hivatalba nem választhatók és akik mások korteskedésével akarnak bejutni, elvesztik megválaszthatási jogu- kat.i* De néhány hónap múlva, amikor dolguk rosszra fordul, maguk a korteskedés elleni indítvány tevői dicsekednek és fenyegetőznek nagy kortessikereikkel: az egyik kétezer ember meghódítását jelenti, a másikra 900 hallgat elszántan.i5 Nemsokára Aranyosszék is kénytelen hajolni a józanabb belátás 12 U. o. 70—71. 1. IS U. o. 277. 1. 14 U. o. 324. 1. 15 U. o. 611. 1.
