Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
A székely társadalom 1848-ban 259 »helyest« a gyűlés, néhány egyént kivéve. Kimondá tovább, hogy vármegyékre nézt sem tartja célravezetőnek az úrbért, székely földön meg éppen veszélyesnek nyilvánítja, mert ott az úrbéri összeírás a székely birtok természetét megrontaná“. Helyette bizonyos „engedményeket“ adna a föld népének, adója, terhei ország^ülési rendezése által. Gróf Lázár József szintén céltalannak tekinti az úrbért és többször kifejezte, hogy a föld népét elnyomottnak nem tartja, például hozva fel a földesúri pártfogást, mellyel embereiket boldogítják. „Nem látá, mi biztosítékot adna a mindennapi terhelés ellen, ha a nemesek átvállalnák az adót. Voltak az úrbér mellett érzékeny beszédek, híven festők a nép elnyomatását, melyeket mindig ketté vága a zúgó „nincs elnyomva“. Gróf Toldalagi Ferenc élénken ecsetelte a nép elnyomását és kívánatosnak mondta az úrbért. Miután a többség úgy nyilatkozott, hogy a Székel3rföldön úrbémek helye nincs, Toldalagi azt ajánlotta, hogy ha ez a név: úrbér nem tetszik, kereszteljék azt akárminek, de a paraszt sorsán könnyíteni kell és az idők szüksége parancsolja a földesúr és szolgálóember közötti viszonyt szorosabban meghatározni. Amikor a gyűlés az úrbért elvetette és kárpótlásul felmerült a terv, hogy az adót nemesek és nem nemesek egyformán viseljék, Toldalagi azzal utasította vissza, hogy az adó „kényleges nevekedése ellen“ biztosíték nélkül ő üyen terhet önként nem vállalhat magára. De kérdezték-e a zsellért, hogy kér-e biztosítékot az adó növekedése ellen? „Azt azonban, hogy a néposztálybeliek hivatalra jutliatván, feje és birtoka felett ítéljenek, soha sem pártolhatja.“ Szerinte lenni kell egy kiváltságos testületnek, mely a fejedelmet a néppel össze- kapcsolja.ii Az úrbér körüli vitát a szék másnapi g3nílésén Dózsa Elek áthidaló javaslata oldotta meg, aki nagy* jogászi tapintattal olyan kivezető utat keresett, hogy legyen is úrbér, meg ne is, reakciósnak se látszodjanak a kor eszméivel szemben, de az idők követelménye előtt se hódoljanak meg a rendek. Dózsa két részre osztotta az úrbért: személyire és vagyonira. Pártolta azt, hogy a nép személyére nézve, sorsát jobbító szabályozás történjék, vagyoni úrbérnek ellenben helyét most sem látta. Ilyenformán sikerült a látszat szerint elfogadtatni az úrbért, anélkül, hogy a székelyföldi birtokokat az úrbéri rendezés érintené. Hogy mennyire ellenszenves volt Dózsa és társai előtt az úrbéri rendezés terve, mutatja az a körülmény, hogy a kiváló jogtudós az áthidaló javaslat után „különösen határozottan nyilatkozók a magyarhoni úrbér ellen, oly írhoz hasonlítván azt, mely a felső bőrt hirtelen begyógyítja, anélkül, hogy a rossz nedveket kitisztítaná; egy külön népet alkot, nem a hon-, csak a kormánytól függőt, mely eszerint egészen külön sáncolja magát“. A székgyűlés végül pótutasításként adta országgyűlési követeinek, hogy a Székelyföld úri (allodialis) birtok lévén, ott úrbérnek helyét a szék rendel nem látják, s tökéletesen ellene is mondanak; de a vármegyéken is célra nem vezetőnek és a földesúri jogokba vágónak tekintik. A nem nemesek felpereskedhetési 11 U. o. 71., 100. 1.
