Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
258 Bözödi György Háromszék 1842 febr. 5-én lefolyt közgyűlése pártolta a városi polgárok hivatalviselését és elhatározta, hogy „minden hazafinak legfelsőbb hivatalokra is eljuthatása mondassék ki, de oly feltétellel, hogj’ mihelyt egy polgár kormánytanácsos lesz, méltóztassék őfelsége őt és maradékait egyszersmint megnemesíteni“. A két hon egyesülése irányában azonban a többség részéről itt sem mutatkozik hajlandóság és az unió elleni 1834-i utasítványokhoz ragaszkodva úgy határozott a gyűlés, hogy a követek az egyesülés ellen munkálkodjanak és ha kisebbségben maradnának, tiltakozzanak ellene.» Legszabadelvűbb volt Udvarhelyszék, mel3mek követeként Wesselényi Miklós vívta nagy küzdelmét az országgyűléseken a maradiak tábora ellen, otthon a székben pedig Pálffy János és néhány hasonló korszerűen gondolkozó társa folyt be a közéletre. A szék gyűlése 1842 márciusában törvényt kívánt arranézve, hogy minden polgár és birtokos nem-nemes bármely hivatalra feljuthasson. „Az úrbért Udvarhelyszék rendei egészen más szempontból nézik, mint más székely törvényhatóságok szeretik tekinteni, — írja az Erdélyi Tudósító levelezője — s elismerik, hogy azt a székely földön is létre kell hozni.“ A szék rendei ugyan nem sietnek a dologgal, hanem úgy határoznak, hogy az úrbér tárgyában kirendelt bizottság munkáját bevárják, de addig is törvényt kívánnak a jobbágy szabad költözködést jogának megengedésére, anélkül, hogy az maga helyett mást állítani köteles lenne. A szabad felperességi és a nemesekkel egyenlő fekvőbirtok-szerzési jogot szintén hajlandók megadni a jobbágyságnak ,a követi utasításban és úgy határoznak továbbá, hogy a súlyos terhet jelentő útcsinálás ezután ne csak az adózók által, hánem személyválogatás nélkül minden nemes, polgár, pap és minden más kiváltságosok által az adózókkal egy arányban történjék és hogy a veretés helyett más célszerűbb büntetésmódot vezessenek be országosan.» Csíkszék közgyűlése a szőnyegen levő kérdésekben Udvarhelyhez hasonló álláspontot foglal el, a nem nemesek részére kéri, hogy minden hivatalba felvehetők legyenek, az Udvarhelyszék és több magyarhoni megye felszólítására napirendre került unió eszméjét a rendek lelkesen fogadták „s rá hajlandóságukat már most kinjdlatkoztatták, de érdemileg akkor fogják tárgyalni, midőn az országosan rendelt rendszeres választmány munkálata közletni fog^'.i» A reakció főfészke. Marosszék 1842. évi első közgyűlésén foglalkozott az úrbérrel. „Az előjelek baljóslattal mutatkoztak, pl. némelyek célarányosnak vélték egy ifjút, mivel Kovács Lajosnak, a kárhozatos (?!) úrbér hirdetőjének barátja, az ülésből küiányni.“ A köztiszteletben álló Dózsa Elek, Erdély legnagyobbnak tartott jogásza, kiváló szónoki képességével nagy beszédben szólt hozzá a kérdéshez és a reformpártiak meglepődésére kifejtette, hogy „úrbérnek a Székelyföldön helye nincs, nem lévén ott úgynevezett parasztbirtok, nem kapuszám szerinti öszveirat. Teli torokkal kiálta 8 U. o. 101. 1. 9 U. o. 176—7. 1. 10 U. o. 270. 1.
