Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
256 Bözödi György csoportosult az életkérdések lényege: a határőrség megszüntetése és a régi szabadságok visszaállítása, mely mögött ott húzódott meg lényegében a jobbágyság helyzetének rendezése. Mindkét ügy szerepel az országgyűléseken már 1790 óta, különböző formákban és különböző kérdések kapcsán, hol határozott javaslatokkal, hol nagy általánosságban. Már az 1790-ben tartott országgyűlésen megjelenik a székely követek utasításában a székely nemzet legfőbb kívánsága, hogy régi törvényes állapotába, ősi szabadságába helyezzék vissza, mind személyére, mind vagyonára nézve. Azóta minden országgyűlést felkerestek anélkül, hogy legkisebb eredményt is érhettek volna el. Még csak a határőrkatonák adózásának kérdését sem sikerült tisztázni. Az 1809-i kolozsvári országgyűlés a nemesi felkelést azzal a kikötéssel határozta el, hogy az adőfizetés alá vetett székely köznemességről „ezen szolgai teherviselés“ örökre levétessék és a határőrség eltöröltessék. A nemesi felkelés meglett, de utána minden maradt a régiben, egészen 1848-ig, amikor egyszerre zúdult az első felelős magyar minisztérium nyakába a feladat, hogy sokkal fontosabb dolgai mellett a székelység kérdéseit is rendezze, melyek ekkorra már valóban a kóros állapot végső stádiumába jutottak. Sőt egy harmadik fontos kérdés került előtérbe most és fonódott össze elválaszthatatlanul a székelység régi ügyeivel: az imió. Ez is ott szerepelt évtizedek óta az erdélyi ország- gyűlések napirendjén s most, amikor a jobbágyfelszabadítás, a határőrség eltörlése és az unió egyszerre kellett volna bekövetkezzék, váratlan bonyodalmak és félreértések^ előre nem látott akadályok támadtak. Mert a várakozás nagyobb volt, mint amit az idők 48-ban egyszerre adhattak. Mindenki előnyösebb helyzetet kívánt s áldozni már kevésbé volt hajlandó. Ha felsoroljuk a várakozásokat és lehetőségeket, szinte ijesztően tárulnak elénk az ellentétek. A székely nemesség, mint láttuk, az egykori székely kiváltságokat, adófizetés eltörlését stb. kérte az országgyűlésektől már 1790 óta, most ellenben az idők a közteherviselést, adózást hozták helyette. A határőrök a katonáskodás megszüntetését várták, de Kossuth küldöttei arra kérik, hogy ne tegyék le a fegyvert, hanem álljanak csatasorba, az osztrák katonai parancsnokság pedig egyenesen a magyar szabadság ügye ellen akarja felhasználni őket. A székely jobbágy felszabadítását várta, de ehelyett kimondották, hogy a jobbágyfelszabadítás nem vonatkozik a királyi jogtól mentes székely földre, melyen elvileg úrbéri viszonyok sem létezhetnek. A vezetőréeg politikai megfontolásból kívánta az uniót, de egyrésze kibúvót keresett, amikor a szociális reform és az uralkodóházzal való szakítás bekövetkezett. Ennek a helyzetnek a kialakulása már az 1841/43-i erdélyi országgyűlésen megkezdődött, amikor a 48-as kérdések, ha kezdetleges állapotban is, már majdnem mind napirendre kerültek. Sok tekintetben ez adja meg a későbbi események nyitját, ezért ssmkséges részletesebben foglalkozni vele. Az ország- gyűlés tárgyalta az uniót, az ősi székely szabadságok visszaállítását, és szőnyegre került végre ezaUcalommal az erdélyi úrbérrendezés ügye is, ami mérföldekkel volt elmaradva a magyarországi mögött; bár ez az országg3Úílés, mint ismeretes, csak egészen jelentéktelen
