Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Bözödi György: A székely társadalom 1848-ban
A székely társadalom IS^S-ban 255 böző rétegek milyen számarányban voltak képviselve a társadalom egészében. De ha közvetlenül a 48-as események idejéről nincs is statisztikánk, útbaigazításul használhatjuk az előző század második felében készült összeírást, mert a társadalmi elemek vegyülési aránya azóta nem változhatott lényegesen. Elzt az összeírást adóügyben csináltatta az erdélyi kancellária 1767-ben s a fontos pénzügyi szempont miatt a kor viszonyai szerint teljes és pontos táblázatnak tekinthetjük.* Összesen 37.070 székeljrföldi családot mutat ki ez az összeírás, ezek így oszlottak meg társadalmi rétegeződés szerint; mágnás 33, primőr 1039, egytelkű nemes 3335, lófő 8692, közszabad 7866, zsellér 3655, jobbá.gy 10.722 család. Tehát az egész székely- földi népességnek csaknem 40 százaléka (pontosan 38.8%) volt „semmis“ jobbágy és zsellér. A múlt század első felében ha történt is változás, csak ennek a rétegnek a számarányát növelhette. A „semmisek“ között, becslésem szerint, idegen származású legfen- nebb egytized résznyi lehetett,^ a másik nagy tábor az egykori szabad székely ősök jobbágyságra és zsellérségre kényszerült ivadékai. GazdaságUag és társadalmilag nem sokkal állott a jobbágy felett a közszabadok népes rétege (az egész lakosság 21 százaléka), mely nagyrészt szegődményes, vagy napszámos munkaviszonyban volt a birtokosokkal és az egész népességnek több mint felére emelte azoknak a számát, akik függő viszonyban éltek a birtokok tulajdonosaival. Több körülmény arra vaU, hogy ez a közszabad réteg gazdaságilag még a jobbágyságnál is rosszabb hdyzetben volt. A székely határőr katonarendről 1813-ból áll rendelkezésre pontos kimutatás és eszerint a növendékfiúkat is beleszámítva 83.919 székely alkotta a gyalogos és huszár rendet. Hogy ez hány családot érintett, errenézve az összeírásnak az a megjegyzése enged következtetni, hogy „egy valóságos katonai szolgáló famíliára esik 7 lélek“. A családok nagy népessége nem túlzás, más adatok is bizonyítják, hogy egy-egy székely családban átlag hét férfi volt. Tényleges székely katona volt a három ezredben 12.000.5 Az ennyifelé széttagolt székelység keretében e két pont körül 3 Lásd Berlász Jenő: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770—1780). Bp., 1942. 6—7. 1. Ez a kitűnő tanulmány az első megbízható útmutatás a Székelyföld XVIII. századvégi társadalmi viszonyairól és úrbéri problémáiban. 4 A székelyföldi úrbéresekkel kapcsolatosan mindúntalan felmerül a probléma, hogy mennyi lehetett közöttük az idegen nemzetisegű: a román és a cigány. Nemzetiségi részletezést azonban sehol nem sikerült találnom. Nem is említve azt a köztudatban lévő felfogást, hogy a Székelyföld színmagyar vidék és az volt a múltban is, legtöbb adat arra enged következtetni, hogy az idegen fajú úrbéres valóban nem lehetett lényeges számú. A cigányok állapota többnyire nem esett az úrbéres fogalma alá, szolgálmányaik és a földesúrral való kapcsolataik egészen más természetűek voltak. A használt kimutatásban is a cigányok külön rovatban szerepelnek; a Székelyföldön 1767-ben 1136 cigány család volt nyilvántartva. (Lásd Berlász i. m.-hoz csatolt táblázatos kimutatást.) Román jobbágyok jelentősebb számmal Marosszéken és Háromszéken fordultak elő, a vármegyékkel való érintkezés peremén, de ezeken a vidékeken különösen 1848 után vett lendületet az elrománosodási folyamat. A Csíkban található mai román községek: Békás, Tölgyes, Bélbor, Gyímes a szabadságharc idején még csak pár házból állottak és az 1848—67. évek között alakultak ki községekké. (Endes Miklós i. m., 309. 1.) 5 Szadeczky i. m. 359. 1.
