Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Magyar Figyelő - A sztalini külpolitika
182 Magyar Figyelő is. Amint így sütkéreztek az ünnepies hangulat izzó sugaraiban, egyszer- csak felbukkant köztük Radek Károlynak, a Kreml akkoriban legkedveltebb újságírójának komikus alakja s miután meghitt bizalmassággal futólag üdvözölte a szűk kör főszemélyeit, körülnézett a díszteremben. Tekintete hamarosan megakadt az emelvény fölött elhelyezett és virágokkal övezett óriási hármas arcképen, amely Marxot, Lenint és Engelst ábrázolta. —■ Nagyszerű! — kiáltott fel a kommunista „szentháromságnak“ az egész hatalmas helyiségen eluralkodó képére mutatva. Jobbra Marx Károly, a világproletáriátus nagy tanítómestere és a világforradalom eszmei úttörője... kitűnő, ... a középen Lenin, a nagy megvalósító... ez még kitűnőbb, ... balra, __hát nem, ez már nincs egészen rendben, ... az a német nem igen talál oda... Mert végtére is ugyan mit képvisel, amit már Marx ne képviselne, akinek engedelemmel szólva csak tanítványa, titkára, no meg mecénása volt. Igazáin, a jó öreg Engels meglehetősen semmitmondó, fölösleges itt, ... valaki más kellene a helyébe, egy jelentékenyebb, eredetibb, ... talán egy nagy szláv, vagy méginkább orosz, mondjuk. Nagy Péter, nemde, Lenin elvtárs? ... Mert egy asszonyt, mint Nagy Katalin, mégse festethetünk oda, meg aztán ö is német származású volt... De miért ne Pjotr Velikijt, a nagy reformátort és országépítőt, az első hatalmas szlávot... Igen, igen, jobbra legyen Marx, a nemzetközi proletariátus eszmei forradalmasító ja, balra Nagy Péter, a modern Oroszországnak, a világ legnagyobb parasztállamánEik és a szláv messzianiz- musnak előharcosa, a középen pedig továbbra is Lenin, mindkettejük világmegváltó eszméinek végrehajtója, gyakorlati szintetizálója... Radek abban az időben nemcsak a szovjeturalom legkiválóbb közírójának, hanem egyben örök politikai tréfacsinálójának is számított, mégis eleinte megrökönyödés fogadta ezt a kommunista szentháromságon“ gyakorolt merész, eretnekségszámba menő bírálatát; a megütközést azonban hamarosan derültség s végül harsogó kacagás váltotta fel. Mint gyakori szellemeskedéseit, ezt is tréfának fogták fel s kedélyesen napirendre tértek fölötte. A fültanuk közül egyedül Sztálin nem nevette ki ezt az akkor igazán bolondnak és képtelenségnek hangzó ötletet, — legalábbis így állítja Trockij, aki ezt az anekdótát jóval később, már a korlátlan hatalomra jutott Sztálin által történt száműzetése után számtalan írásai egyikében elmesélte, azzal vádolva felülkerekedett vetélytársát, hogy „korlátoltságában“ Radek „rossz viccét“ a Kreml valóságos programjává tette meg __ Több, mint húsz esztendő múlt el immár ennek a Trockij szerint hiteles s ennélfogva történelmüeg érdekes esetnek a lejátszódása óta, anélkül, hogy tisztázódott volna, vájjon Radek ötlete valóban csak tréfa volt-e, avagy előre jól megfontolt politikai elgondolás, amelyet csupán a könnyebbség kedvéért vetett fel éle formájában, mint szokásához híven számos valójában komoly javaslatát. Mindenesetre ma már kétségtelen tény, hogy Sztálin az ellenfelei szerint „bolond és képtelen“ ötletet megvalósította. A „semmitmondó“ német Engels valóban régóta nem szerepel többé a bolsevista „szentháromságban“, kiküszöbölték, „likvidálták“ őt is. Igaz, helyébe mégsem Nagy Péter került közvetlenül; de ez csak amiatt történt, mert a hármas egységbe most már Sztálint kellett beállítani, mégpedig a középre, Marx és Lenin közé. A Kremlnek ebben a módosított „szentháromságában“ azonban a „nagy Sztálin“ már nemcsak a marxizmus és leninizmus élő szintéziseként szerepel, hanem egyben megtestesítőjeként mindannak is, ami az orosz történelemben nagy és felemelő, együttes megszemélyesítőjeként az elmúlt évszázadok mind
