Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 3. szám - Kállay Ernő: Magyar–román vegyesházasságok négy erdélyi községben

MAGYAR-ROMÁN VEGYESHÁZASSÁGOK NÉGY ERDÉLYI KÖZSÉGBEN

Olyan világot élünk, midőn a nemzet önmaga felé fordul és saját népiségéből akar erőt meríteni az elkövetkező időkre. Természetes, hogy az önvizsgálat néha olyan jelenségeket tár fel, amelyek fájó sebként jelentkeznek a nemzettesten. Ilyenkor keressük az okokat, amelyek ezt a jelenséget előidézték. Ezek egyikének a felderítését szolgálja ez a kis tanulmány is. Arra a kínzó kérdésié próbál feleletet adni, hogy mi okozta — legalábbis részben — Szol- nok-Doboka vármegye népiségi megoszlásában a mai, általánosan ismert helyzetet.

Nem kétséges, hogy a mai helyzet kialakulásában jelentős szerepet játszik az évtizedeken át kötött sok vegyesházasság s magától értetődő, hogy a kérdés nagyon érdekli a magyarságot. Pontos ez biológiai és szociológiai szempontból egyaránt. Természetszerű, hogy érdekelte a kérdés a románokat is, feltűnő azonban, hogy csak a harmincas évek vége táján kezdtek foglalkozni vele, nyilván a jobboldali világszemlélet romániai érvényesülése folyományaként. A harmincas években — a hitleri Németország megerősödése idején — a román állam vezetői rájönnek arra, hogy a „nenazeti Nagyrománia“ alig különbözik a Monarchiától, amelyet pedig éppen sokszínűsége miatt temettek el Trianonban. Ha ezt nyíltan nem is vallják be, újonnan foganatosított intézkedéseik ennek a felismerésnek a tudatosságát mutatják. Társadalmi téren a Vaida-Voevod-féle „numerus valachicus“ az első rezdülés, amely közvéleményt akar teremteni a román faji elsőbbség gondolata mellett. „Románia a románoké!“ — ez a jelszó. Zelea Codreanu mozgalmának alapvető tételei között megtaláljuk a román fajvédelem határozott programmját. A vasgárda azonban szembenáll az uralmon levő bel- és külpolitikai irányzattal s a hivatalos tényezőkkel. Csak amikor a n5mgateurópai események nyomán mindinkább igazoltnak látszik a „kapitány“ politikai állás- foglalása és népszerűsége egyre jobban nő, akkor kísérli meg a kormány — helyzetének mentésére — a vasgárda programmjának átvételét. Politikai síkon ez diktatúrát jelent, tudományos téren pedig a fajkérdést és eugénikát. A tudományos intézetekben nagy állami támogatással megindul a fajkutatás, melynek célja a román faji kiválóság tudományos megállapítása és a lorga szerint elmagyarosított románok; a székelyek visszarománosítása.

Ilyen meggondolások terelik rá a figyelmet a vegyesházasságok kérdésére is. Evvel a problémával a román biopolitikai és eugenikai szemle (Buletinul Eugenic si Biopolitic) foglalkozik először; 1937. évi 10—12. számaiban hosszabb tanulmán}^; közöl, melynek címe: „Az erdélyi városok vegyesházasságainak kérdése 1920—1937 között“. Szerzője dr. Rámneanfu Péter, a kolozsvári volt I. Ferdinand- tudományegyetem Közegészségtani Intézetének tanársegéde. (Előszavában megemlíti a szerző, hogy a kérdés fontosságára a nagyJ