Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 3. szám - Kállay Ernő: Magyar–román vegyesházasságok négy erdélyi községben

150

KáUay Ernő

váradi görög keleti esperesi hivatal hívta fel az intézet figyelmét az Astrán keresztül.) Rámneantu aggasztó jelenségnek tartja a magyar-román vegyesházasságokat. Ezért tudományos dolgozatának befejezésében ilyen 'politikai jellegű intézkedéseket javasol:

1. Tisztek, altisztek, állami, megyei és községi köztisztviselők csak román eredetű nővel házasodhatnak össze.

2. Románoknak más nemzetiségűekkel kötött házasságából származó utódok csak román tannyelvű iskolába járhatnak.

3. Az országhatár mentén fekvő megyékből a vegyesházasságot kötő közhivatalnokokat helyezzék az ország belsejébe, homogén román vidékre.

4. A vegyesházasságok megakadályozása érdekében megfelelő felvilágosítást kell nyújtani a népnek a román fajta mindenekfeletti magasabbrendűségéről. (336—337. 1.)

Rámneantu kutatásai csak a házasságkötések statisztikai adataira terjednek ki, de nem kísérte figyelemmel a magyar-román vegyesházasságokból származó utódok sorsát, későbbi nemzetiségi hovatartozását, jóllehet a vegyesházasságok vizsgálata épp üyen szempontból válik döntő fontosságúvá. Csak így vet fényt a magyarságnak és a románságnak Erdélyben folytatott biológiai küzdelmére. Éppen ezért a kolozsvári egyetem Fajbiológiai és örökléstani Intézete igazgatójának, dr. Csík Lajos professzornak ösztönzésére érdemesnek találtam megvizsgálni ezt a fontos problémát. Mert önkéntelenül is felvetődött előttem a kérdés: vájjon csak a múltban kell keresni a kezdetet, amelynek eredménye a magukat románoknak valló Kisek, Vargák, Bakosok, Silayak hosszú sora? Ennek a folyamatnak a vizsgálatát tűztem ki célul magam elé, távolról sem a teljesség igényével, csak vülanásszerű képet nsníjtva, mintegy kiindulásként a kérdés gyökeres kivizsgálására.

A TANULMÁNYOMBAN földolgozott négy község olyan vidéken fekszik, ahol a magyarság állandóan ki volt téve különböző ellenséges betörések pusztításainak, másrészt pedig a nagybirtokok árnyékában élt mint kisnemes vagy jobbágy. Szolnok-Doboka vármegye bethleni járásából négy község adatait dolgoztam föl az előbbi kérdéssel kapcsolatban: Bethlen, Várkudu, Somkerék és Sajóudvarhely egymás mellett fekvő községek házassági adatait. Valamikor mind a négy község színmagyar település volt, tanúsítják ezt levéltári okmányok, de emellett bizonyítanak a helynevek és a sajóudvarhelyi Árpád-kori templom is. Ma mégis mind a négy községben a magyarság mellett jelentékeny számú románság él. Ha e változás folyamatának okait kutatjuk, ezeket kell számbavennünk: a nagybirtok a harcokban pusztuló magyar jobbágyok helyére román cselédséget alkalmazott; katolizált nagybirtokosok földjén a protestáns jobbágy, protestáns birtokosok földjén a katolikus jobbágy egy- házilag gondozatlan maradt; az elszegényedő kisnemesek, mint de- klasszáltak, az alacsonyabb életszínvonalon álló románságba hullottak; végül a szapora románság házasság révén is számos magyar családot szívott fel. Legalább ezeket a körülményeket keU számba-