Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Mikó Imre: Eötvös és Deák nemzetiségi politikája
148 Mikó Imre: Eötvös és Deák nemzetiségi politikája múltban sokat küzdöttek a holt latin nyelvvel, a nemzetiségekre rátérve, így folytatja: „Ha őket arra kényszerítenők, hogy gyermekeik, kik a magyar nyelvben vagy éppen nem, vagv kevéssé jártasak, mert hisz a népiskolában főképp a magok nemzeti nyelvén taníttattak, mindenütt és mindenben magyarul oktattassanak: úgy azon gymnasiumokban lehetetlen volna az ifjak előhaladása, a szülők hiába költenék a pénzt, a gyermekek hiába töltenék el idejöket. (Elénk helyeslés a nemzetiségi képviselők részéről.) Egyáltalán, ha mi a nemzetiségeket megnyerni akarjuk: ennek nem az az útja, hogy őket minden áron magyarosítsuk, hanem az, hogy velők a magyar viszonyokat megkedveltessük. (Általános helyeslés.) Mert kettő tisztán áll előttem: kiirtani akarni őket istentelen barbárság volna (Élénk helyeslés) még akkor is, ha nem volnának oly számosán, minél fogva őket megsemmisíteni lehetetlen. Ellenségeinkké tenni őket: nem fekszik érdekünkben (Élénk helyeslés). Hasonló helyzetben vannak ők is. Ha ők elszakadhatnának és egy nagy nemzetet képezhetnének: érteném a netalán erre irányzott törekvést; de az európai viszonyok között ez lehetetlen. Mind a két félnek tehát arra kell törekednie, hogy együtt és egymás mellett mennél jobb egyetértésben megéljünk. (Élénk helyeslés.)“12 Deák beszéde után a Ház megszavazta az új gimnázium felállítására előirányzott összeget. Deák Ferencet a nemzetiségi kérdésről való véleménye kialakításában nem befolyásolta sem a keskenyebb horizontú hazafiak szükkeblűsége, sem a nemzetiségi sovinisták követelőzése. Ő nem a közvélemény helyeslését, hanem az erkölcsi igazságot kereste. Élesen világít rá erre az ^áspontjára a képviselőház 1869 június 24-i ülésén lezajlott nemzetiségi vita. Buttyán László huszonkét tái’sa nevében a váJaszfeUrati vita alkalmával egy új pont felvételét indítványozta, amelyben hivatkozás történjék arra, hogy a nemzetiségi törvény nem eredményezett közmegelégedést laz orszlág minden népénél s ezért e tárgyban újabb törvény alkotását kérik. Deák erre azt válaszolta, hogy nem lehet kimondani a törvény helytelenségét, mielőtt új javaslat nem áll előttünk. Br. Eötvös Józsefnek és Deák Ferencnek a nemzetiségi kérdésről vallott felfogása azt bizonyítja, hogy a magyarság legjobbjai a kiegyezés korában tudatában voltak a nemzetiségi kérdés fontosságának s amikor a biztos alapokra helyezett magyar állami lét messze távlatai nyiltak meg előttük, minden külső kényszertől függetlenül, őszintén és a kor szabadelvűségét bőkezűen értelmezve, hátsó gondolatok nélkül közeledtek a nemzetiségekhez, kilátásba helj^ezve számukra mindazt, ami az államegységgel összeegyeztethető. Egyes nemzetiségek sajátos kérdéseinek sikeres és közmegelégedést kiváltó megoldása után joggal remélhették, hogy a nemzetiségek el fogják fogadni a feléjük nyújtott baráti jobbot. De már a nemzetiségi törvény bizottsági munkálatai során kiderült, hogy nemzetiségeink igen tekintélyes része a közelmúltból mindent elfelejtett, de semmit sem tanult. MIKÓ IMRE 12 Deák i. m. VI. k., 339—340. 1.
