Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Mikó Imre: Eötvös és Deák nemzetiségi politikája
146 Mikó Imre vallott nézeteinek.6 A haza bölcsének a nemzetiségi kérdéssel szembeni magatartását is az éles logika és a vas következetesség jellemzi. Az 1839/40. évi országgyűléstől kezdve ő az ellenzék vezére és a magyar nyelvért folytatott küzdelem előharcosa, de már akkor kiválik azáltal, hogy a magyar nyelvet nem akarja a nemzetisé^ gekre ráerőszaikolni. Zala vármegye 1843 november 10-én tartott közgyűlésén mondott beszédében nem látja helyénvalónak, hogy a magyarul nem tudók a választási jogból kizárassanak. „Anyai nyelvünk csak privát capacitatio, tanítás és intézetek útján hozassák virágzásba s erre praeclusiv terminust nem véli célszerűnek“ — jegyzik fel beszédéről.’ Az 1861. évi országgyűlés felirati vitájában e kérdésről vallott nézeteit fentebb idéztük. A kiegyezési ország- gyűlésen már teljes vértezettel védi a magyar politikai nemzet gondolatát. A felirati vitában a képviselőház 1866 február 21-i ülésén Sztratimirovics Györgynek válaszolva kijelenti: „Magyarországon politikai nemzetiség csak egy van.“® Majd a december 15-i ülésen Miletics Szvetozárt így oktatja ki a magyar közjogra: „...míg alkotmányunk fenáU, addig míg az fentartatik, amint fentartani mi sürgetjük, addig Magyarországban pohükai nemzetiség csak egy van, s ez a politikai nemzetiség éppen úgy magában foglalja a románokat, mint a magyarokat, éppen úgy a szerbeket, mint a tótokat. (Helyeslés.)“» Ezért amikor a felirat a magyar nemzet szabadságát kéri vissza az imalkodótól, akkor „az összes nemzetiségeknek, mint politikai nemzetnek egységére“ gondol s utána a nemzetiségekkel kíván megegyezni. A képviselőház 1867 március 7-i ülésén a minisztériumnak a köztörvényhatóságok visszaállítása tárgyában tett előterjesztéséhez Macellariu Illés román nyelven akart hozzászólni, amire az elnök a képviselők zajos ellentmondásai közepette figyelmeztette, hogy az országgyűlés nyelve a magyar. Deák Ferenc, ki utána jelentkezett szólásra, megőrizte higgadtságát és kijelentette, hogy a törvényt be kell tartani, különösen ma, amikor a nemzet az alkotmányt akarja visszaállítani. Majd így folytatta beszédét: „A nemzetiségi törekvések korunkban épp oly korszerűeknek látszanak, mint egykor a vallási viszályok voltak; de remélem Istentől, hogy valamint vagy elértük, vagy közel vagyunk azon időhöz, ahol az ember becsét nem a katekizmus szerint ítélik meg, úgy eljön azon idő is, midőn az ember becsét, értékét, alkalmas voltát nem a grammatika és a szótár szerint bírálják meg. (Helyeslés.) Várjuk be ezen időt és addig is Ínyünk egymás iránt méltányosak és türelmesek.. .“i® Deák szabadelvűségének bizonyítására legtöbbet a szerb nemzeti színház segélye ügyében mondott beszédét szokták idézni, ami « V. ö. Junger József: Deák Ferenc és a nemzeti kisebbségek. Magyar Kisebbség. XII. évf., 1933, 143—150. 1. ’’ Deák Ferenc beszédei, összegyűjtötte Kónyi Manó. Második kiadás. Budapest, 1903, H. k., 54—55. 1. » Deák i. m. III. k., 571—572. 1. » Deák i. m. IV. k., 134. 1. 10 Deák i. m. IV. k., 369—370. 1.
