Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 2. szám - Magyar Figyelő - Pázmány Péter két levele Bethlen Gáborhoz

MAGYAR FIGYELŐ

:3

•

4

PÁZMÁNY PÉTER KÉT LEVELE BETHLEN GÁBORHOZ

I.

Serenissime Princeps.,

I

í

Ez mostani felháborodott időnek állapotjára nézvén, nem akartam eddig Felségedet Írásommal bántani. De ez elmúlt napokban a sok nyomorultak könyörgésére Írtam vala Szombatba Bornemissza János uramnak a szegény nemes rabok mellett, ő kegyelme pedig igen alkalmatosnak írja, ha Felségedet is levelem által megtalálnám, biztatván azzal, hogy Felségednél kedvetlen nem leszen Írásom. Sokat gondolkodván a dologrul és mind szegény hazánknak és nemzetünknek szörnyű romlását megtekéntvén, mind a Felséged előbbi hozzám mutatott jóakaratját (melynek változására okot tudva nem adtam) szemem előtt viselvén., mind pedig, egyházi hivatalomhoz illendő békességes gondolatokat elmémben forgatván, ez kis Írásommal akarám Felségedet megtalálnom. Kérem Felségedet, gonosz néven ne vegye, ha ez közönséges veszedelemnek szörnyűsége, mely sokkal nagyobbra megyen idején elejét nem vévén, kimondatja velem, ami elmémben forog.

Tudom Felséged mind históriákból tudja, s mind maga bölcs okosságával által látja, mely veszedelmes dolog a török erejével a keresztyén- séget rontani, pusztiteini, és mely bátortalan Felségednek is azokra bíznia magát, kik bizony más keblében eperjet nem szednek, csakhogy üdő és alkalmatosságot várnak. A mit Horátiusról az oroszlányok mondanak, bizony Felséged is azt mondhatja: „Ista vestigia cemunt omnia in adversum spectantia, nulla retrorsum.“ Ennek felett viselje Felséged szeme előtt, mivel ad számot az istennek Ítélő széke előtt ennyi sok ezer ártatlan ke- resztyénségnek testében, lelkében való rabságáért. Látja az Ur Isten, hogyha tehetem, életemmel is megváltanám ennyi sok ártatlannak utolsó veszedelmét. Nem kétlem, hogy az Felséged lelki ismereti gyakran nyug- hatatlankodík ezekért. Nem tudom azt is, ha Felségednek hasznos mindenkor beretva élin hordozni szerencséjét. Én elégséges nem vagyok, hogy ily nagy tüzet megolthassak, de ha lehetne, tudja Isten véremmel is eloltanám. Értém, hogy Felséged az jó békességrül gyakran fohászkodva emlékezik, azt is tudom, mit írt Felséged Palatínus uramnak, tudniillik, hogy ha suspensio armorum lenne, ut adatnék a békesség trac- tálására; kiben Császár urunk ő felsége sem tartott ellent. Az Ur Isten szállja meg szivét Felségednek és vezérelje az istenes békességre; ha mibe én az dolognak elő vitelibe érkezem, bizony igaz jó szüvel megcselekedem. És ha Felségednek kedve vagyon hozzá, én ő felségénél azon leszek, hogy az Generális Marchio Montenegrónak ő felsége pleni- potentiát adjon, hogy Felségeddel végezzen induciát és az üdő alatt con- fidenter tractálván, az Felséged akaratját is értenök; azon leszek én is tehetségem szerint, hogy az sok pusztulások, romlások és következendő veszedelmek eltávoztatnának. Nagy szerencsének tartanám, ha ebben az dologban hasznosan fáradhatnék, mert, hogy ami szüvemen vagyon. Felségednek világosan megjelentsem, igen félek attól, hogyha békességre nem megyen a dolog nem csak az ő Felsége erős hadai elérkeznek, kik immár

iiifwim«