Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Magyar Figyelő - Finnország, a válaszúton álló kisállam
118 Magyar Figyelő is Csehországban jutottak; de az egész keresztyénség felindul és az töröknek ellene áll, kiből csak az jő ki, hogy az német és török Magyarországban fognak Magyarországért hadakozni, mely dolog mily veszedelmére legyen hazánknak és nemzetségünknek, akárki megitélheti. Most még könnyebb volna tractálni, minek-előtte az ő felsége hadai elérkeznek. Ha Felségednek tetczik, küldjön maga emberétül bizonyos választ ez Írásomra és keressünk valami által utat, mely Felségednek is tisztességes legyen, ennek az dolognak lecsendesitésibe. Mert bizony az Ur Isten ezt a sok ártatlanok romlását büntetés nélkül nem szenvedi. Az Ur Isten Felségedet szent leikével mindem jóra vezérelye. Viennae 14 novembris 1623. u. Serenissime Princeps. Isten Felséged kívánta sok jókkal megáldja. Az Felséged levelét illendő böcsülettel vettem és megértettem. Buzgó szívvel kérem Istenemet, hogy aminémü békességes indulatoknak szikráját látok a Felséged levelének folyásában, azoknak állandó gyümölcsét örömmel lássa a keresztyénség. Felségeddel azt én nem vitatom, minemű okokkal viseltetett Felséged az mostani indulatokban. Isten az, az ki előtt az fejedelmek számot adnak cselekedetekről, és abban az Ítéletben semmi fedezve és színlelve nem lehet, mint az emberek Ítéletiben. Felséged azt én felőlem minden kétség nélkül higye hogy szegény hazánknak és nemzetünknek romlott állapotját nézvén, semmit az világi dolgokban inkább nem kívánok, minthogy teljességgel fogyását ne lássam e fogyaték Magyarországnak, mely bizony sokáig nem tart, ha idején Felséged az jó békességről nem gondoskodik. Az induciák arra valók, hogy azalatt békesség tractáltassék és végződjék. Nem is hasznos egy félnek is, hogy bizonytalan állapotban inter spem et metum legyen; mert valamig a félelem fen leszen, mind az gyanuság és diffidentia, sőt az készület és arra néző dolgok fenmaradnak. Nem kétlem, hogy amint Felséged maga declarálja, igaz és állandó békességet kíván Felséged és arra nézvén, az tractát nem halasztja, holott a mi kegyelmes urunk kész mennél hama- rébb hozzákezdeni. Ezekről én Felségednek bővebben nem Írok. Felségednek Győri uram által bővebben izentem; kérem Felségedet gonosz néven ue vegye, amit bizony idegen szándékból nem izentem. És azzal hitesse el Felséged az békesség tractálásához való kedvét, hogy az induciális articu- lusokban, ha valami nehézséget találna is, nem teszen akadékot. Ezzel az Ur Istentől Felségednek lelki és testi jókat kívánok. Bécsben 1 decembris 1623. Franki Vilmos: Pázmány Péter levelezése. (I. kötet 360—361—362.; 366—367. 1.) FINNORSZÁG, A VÁLASZÚTON ÁLLÓ KISÁLLAM Első Ízben a bécsi Szent Szövetség hat hónapos tárgyalásain került szóba a kisállamok ügj'e. A ma már nemzetközi jelentőségűvé kifejlődött probléma 1815-ben csak azért került megvitatásra, hogy az abszolutista nagyhatalmak köny- nyebben bevonhassák érdekszférájukba a lakosságuk számánál és a katonai potenciáljuknál fogva gyengébb népeket. Természetes, hogy az érdekelt feleket nem hallgatták meg és szándékaik ismerete nélkül cssoportositották őket angol, orosz, osztrák, vagy francia semi-szuverénitás alá aszerint, hogy földrajzi helyzetük melyik nagyhatalom mellé rendelte őket. Másodszor 1859-ben a párisi kongresszuson került napirendre a kisállamok kérdése, de az eltelt