Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Szemle - Zathureczky Gyula: Politikai irodalmunk három új műve
110 Szemle munkaterületére visz el, s a pillanatnyi cselekvés irányát és módját szabja meg. A három könyv mindem különbözősége ellenére, az olvasóban így lesz egésszé s ad számára indítékokat nemcsak a pillanatnyi küzdelemre, hanem arra is, hogy harcát nemzedékek távlatában gondolkozva s régmúlt nemzedékek örök tanításaiba vetett hittel vívja meg. .MAGYAR POLITIKA“ NEM KÖNNYŰ és felelősségteljes feladat Bárdossy László könyvéről megemlékezni. Mélységes tanulság minden sora a népünkért és hazánkért aggódó magyar, és élmény minden politikus vagy éppen diplomata számára. „Magyar politika a mohácsi vész után“ a könyv címe és benne Bárdossy az 1526 augusztus 29-ike és 1551 december 16-ról 17-re virradó éjszaka közötti negyedszázadba sűrített magyar tragédiát írta meg. Azt a huszonöt esztendőt, amely alatt a középkori magyar nagyhatalom a mohácsi csata és Fráter György meggyilkolása közötti időszakban megsemmisült s amely után, mint Szekfű Gyula a Magyar Történetben írja, „a védelmi szervezetét vesztett nemzet megindult a török korszak százados kálváriájának útján... bizonyságot téve arról, hogy kis nép is tud nagy nemzet lenni“. Mennyi önvád, mardosó lelkiismeret, hitvesztés született négy évszázadon át a magyar lelkekben ebből a huszonöt esztendőből. Miért bukott el a magyarság? így hozta a kérlelhetetlen végzet, vagy bűnös volt maga is bukásában? Vajúdó és ólomsúlyú kérdések ezek. Kit terhel a felelősség? A törököt, amely hódítani jött, de nem tudott ennél egyebet tenni? A Habsburgot, aki félénken njrújtogatta a kezét Magyarország felé, de sem megszerezni, sem lemondani róla nem tudott? Zápolya Jánost, aki nem mert nagy király lenni, vagy Fráter Györgyöt, aki államférfiúi lángelmével igyekezett menteni azt, ami menthető volt még a magyar életben? Vagy az egész nemzetet felelősség terheli mindazért, ami történt? Elkerülhető lett volna Nagy Lajos és Mátyás birodalmának összeroppanása, vagy kivédhetetlen történelmi erők mérték reá sorsszerűén halálos csapásukat? Páratlan anyagismerettel, a hivatásos diplomata szakértelmével és a felelősséget hordott államférfiú öntudatával ad választ ezekre a kérdésekre Bárdossy László, akinek régen ismejrt ragyogó stílusművészete ki- teljesedett ebben a könyvben. Kibontja előttünk a kor kusza diplomáciai szálait, megmutatja a tettek rugóit, megállapítja az elkerülhetetlent és megnevezi az elkerülhetőt. Emberek nőnek naggyá ebben a könyvben és nagyságok törpülnek el. Egy erkölcsileg és szellemileg fékét vesztett, csak az önmaga javát kereső világban ütközik össze Magyarország földjén a kelet és nyugat, az izlám hatalma V. Károly világbirodalmával s annak utópiáival. Árnyak és fények tűnnek elő, kiderül, hogy az erő helyett erőtlenség parancsolt, a jellem helyett kapzsiság és becstelenség. V. Károly szédületes álmait kergeti és Ferenc, a legkeresztényebb francia király szövetkezik ellene a pogány törökkel. A császári fivér, Ferdinánd, képtelen elhatározásra, képtelen tettre, erőtlen a kardja és akkor tárgyal, amikor harcolni kellene és akkor ragad fegyvert, amikor a diplomácia eszközeit kellene alkalmazni. Leggyakrabban mindkét eszközt egyszerre alkalmazza szerencsétlenül. Hitelét veszti a szultánnál éppen úgy, mint Zápolya János, aki szintén mindig kész az alkudozásra, mert hiányzik belőle a maga erejébe vetett hit, amellyel össze tudná fogni a nemzetet. És érzi a szultán is, hogy ereje nem elegendő Magyarország megtartására. Magyarország túlságosan
