Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Szemle - Zathureczky Gyula: Politikai irodalmunk három új műve
Szemle 111 messze van és ezért az oi-szágot, amelyet Mohácsnál karddal hódított meg, atyaként János királynak adja. És négyük között ott imbolyognak a magyar urak, kik hol anyagi javakért, hol meggyőződésből ide-oda pártolnak, de néha mégis felismerik az egyetlen helyes útat: egységesen helyt- állani. De nem tudják, nem tudhatják, hogy a birodalomnak nincsen elég ereje megvédeni Magyarországot a török ellen és nem tudják azt sem, hogy a törökre támaszkodó János király megvédheti az orezágot mindkét ellennel szemben. Két világ között vergődik a nemzet és az úttalanságban háromfelé szakad az ország. Az egyetlen ember, aki mer és próbálkozik, a pálosrendi barát. Fráter György, ö vállal felelősséget, ő mer tárgyalni és mer fegyvert is ragadni, néha olyan pillanatokban, amelyekről tudja, hogy az azokban végrehajtott tettét csak a történelem igazolhatja. Világosan látja, hogy mit kell cselekedni: egyetlen koronás fő alatt egyesíteni az országot és megegyezni a törökkel. Művét nem fejezhette be, az Erdély megmentésére küldött császári sereg vezére tarsolyában hozta az orgyilkosok tőrét. Művéből csak az erdélyi fejedelemség maradt meg. Ide mentette át a magyar államiságot. Szinte lehetetlen Mohács és Trianon között párhúzamot nem vonni. Ma is keressük a kiutat a katasztrófából és a lehetőséget, hogy minket megilletően vegyünk részt a megújuló életben. Mint négyszáz évvel ezelőtt, úgy fenyeget ma is a pusztulás és ugyanolyan szinte mérhetetlen lehetőségek nyílnak meg előttünk. Tudunk-e tanulni az akkori kor eseményeiből s nem követünk-e el ugyanolyan hibákat? Ezekre a kérdésekre örökérvényű politikai axiómákkal ad választ Bárdossy László. Ügy véljük helyén való, ha néhányat idézünk közülük: „Minden nép ahhoz a helyzethez van kötve, amelybe történelmi fejlődése állítja... De az, hogy a nemzet kötve van mindenkori helyzetéhez, korántsem jelent valamiféle rabságot. A nemzet minden konstelláció urává lehet, ha helyzetének elemeit, mindenekelőtt a maga erejének viszonyát a környező erőkhöz s a helyzet változásának irányát és mértékét felismeri, s ehhez úgy alkalmazkodik, ahogyan az legsajátosabb érdekeinek a legjobban megfelel... Helyesen élni nem más, mint helyzetünk és erőink törvényei szerint élni. Ez ismét nem jelmit olcsó megalkuvást a mindenkori viszonyokkal. A nemzetnek vannak olyan életérdekei, amelyekért vállalnia kell a legmagasabb áldozatot még akkor is, ha ez súlyos kockázattal jár. Ha nem vállalja ezt az áldozatot, ha fenyegetett élet- érdekei védelmében nem veti be minden erejét, akkor küzdelem nélkül csapódnak össze fölötte a hullámok, s győznek azok a tényezők, amelyek életének útját keresztezik. Ilyenkor tétlenül maradni éppen olyan bűn, mintha a nemzet ok nélkül, erejével arányban nem álló vállalkozásokkal hivja ki maga ellen a sorsot.“ „Az élet nem engedi meg, hogy amikor rólunk és sorsunkról van szó, egyszerűen »kiálljunk a játékból«, s megvárjuk, mi lesz a küzdelem eredménye. Az életet élni kell így, vagy úgy s kockázat nélkül nincsen élet. Helyesen élni pedig csak helyzetünk és erőink törvényei szerint lehet. Minden, ami történik, átfutó hullám helyzetünk örök partjai között. Micsoda rövidlátó balgaság volna, ha a nemzet mindig csak ahhoz iparkodnék igazodni, ami egy-egy történelmi folyamat múló eredménye lehet. Nem arra van szükség, hogy előre megsejtsük, vagy kitaláljuk: mi fog következni. Hiszen a jövő azoknak az erőknek a küzdelméből alakul, amelyben magimk is részt veszünk — hacsak nem mondunk le eleve arról, hogy sorsimk formálásába beleszóljunk. S ha felelősségünk tudatában vagyunk sorsunk kovácsai, akkor nem spekulálhatunk arra, amiért nem akarunk, vagy nem tudunk sorompóba lépni.“ „A politikai elhatározások mindég csak viszonylagos értékét a helyesen megválasztott időpont adja. Ugyanez az elhatározás, ha más-más
