Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Cotorea Gerontius és az erdélyi román nemzeti öntudat ébredése

Gotorea Gerontius

93

len látható, minden más felett álló fő által, aki mindig Szent Péter törvényes utódja.^- A Visarion-féle mozgalom nyomában támadt zavargások és az unitusok sanyargattatásai juthattak eszébe (talán a lefordítás ötletét is adhatták) az efféle megállapítások: „Az ösz- szes ellenségek közül, amelyektől egy nagy királyságban félni kell, a legfélelmetesebb a schisma, úgy, ahogyan ebben a Történetben megjelenik, amelyből meg lehet látni, hogy mermyi zavargás és szerencsétlenség által vég^lis romba döntötte Nagy Konstantin biro- dalmát.“2* Az utolsó görög császár halálát így írja le: „Így halt meg XV. Konstantin, az utolsó görög császár, nevéhez méltó hősként védelmezve ezt a fényes várost, amelyet az első a Konstantinok közül azért épített meg, hogy a második Róma legyen és amelyről Isten elhatározta, hogy kiszolgáltatja a hitetleneknek, hogy megbüntesse makacs lázadásáért a régi Róma ellen, amelynek pe^ig Jézus Krisztus lelkiekben legfőbb hatalmat és tekintélyt adott a hierarchia rendjében az összes keresztények felett.“-^ Elemi erővel hajtotta ez a beszéd a fiatal Cotoreat az unió megmentő réve felé, hiszen ő magát nem is a második, hanem az első, a régi, az igazi Róma leszármazottjának tudta. És mennyire kötelességének érezhette az unióra törekvést a római utód, ha a szakadárság még a görög népet is végromlásba döntötte. Mennyivel inkább akkor a román népet!

A Maimbourg képviselte hang sem volt eredeti, sem egyéni, a XVII. század második felének széles lendületíí, dagályos barokk katolicizmusa jelent meg benne, a török elleni harcok előestjének magabízó mozdulataival. Gyakran találkozhatunk vele a kor vallásos irodalmában, melynek nem utolsórangú kérdése a n^gati és a keleti egyház újraegyesítése, vagyis a schisma kiküszöbölése. Bár Cotorea kézirata számomra nem volt hozzáférhető, az ismert részletekből arra következtetek, hogy nem annyira fordított, mint inkább kompilált és hogy forrásai közt szerepel Peichich Kristóf Speculum veritatis-a. is,®® amelynek harmadik kiadása 1730-ban éppen Nagyszombatban jelent meg és így feltétlenül rendelkezésére

=-■ I. 17—8.

I. k. Előszó XIV. Lajoshoz. Vő.: . Dieu avoit déterminé la perte de

1‘Empire des Grecs en punition de leur Schisme.“ II. 350.

II. 347.

Speculum veritatis inter Orientalem, et Occidentalem Ecclesias reful- gens, in quo Separationis Ecclesiae Graecae a Latina brevis habetur recensio. I. kiadása „lingua ac caracteribus Illyricis“ jelent meg ismeretlen helyen és időben, a 2. Velencében 1725-ben latin nyelven. A raguzai származású Peichich (eredetileg Milli) a Collegium de Propaganda Fide neveltje volt (Speculum 3. kiadása, Ajánlás), mint misszionáriusnak nagy része volt a bolgárok beköltöz- tetésében a Bánságba, aJiol öbessenyőn plébánosuk is volt. (Schematismus eléri dioecesis Csanádiensis, pro anno 1883. 30.). A románokat éppen az unió keletkezésének idején Erdélyen ismerte meg, amikor 1700-tól 1703-ig Szeben- ben működött. (Peichich: Mahometanus dogmatice et catechetice in Lege Christi, Alcorano suffragante, Intructus, per Christophorum Peichich Bulga- rum Chiprovatiensem Missionarium Apostolicum, et Cathedralis Ecclesiae Quinque Ecclesiensis Canonicum. Tymaviae, 1717. 2.). 1730-ban apostoli missio- nárius és Csanádi apát, 1750-ben vicarius capitularius, meghalt 1753-ban. (Nil- les: Symbolae. II. 1602.).