Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Erdélyi szászok és magyarok

Erdélyi szászok és magyarok

87

zációt a barbárság körmei közül.« Ügy érezzük, hogy erről a pontról a kiáltvány szerkesztőinek is tudniok kellett, és bizony rendkívül sajnálatos, hogy a szász nép vezetői bántó hamarsággal tagadták meg azt a háborút, melyet mindvégig joggal hirdettek Németország nagy harcának és mellyel saját tömegeik gyakran életük meg vagyonuk árán mégis csak közösséget vállaltak« (182. 1.). Az új életkeretben a szászokat a csalódások sorozata éri. Megint a magyarság felé keresnek utat. A szellemi és irodalmi közeledés jelei mutatkoznak. Hangsúlyozzák az erdélyiséget s ennek érdekében együttműködnek a magyar szellemi férfiakkal. A Klingsor és az Erdélyi Helikon között együttműködés jön létre és 1933-ban megtörténik Brassóban a szász-magyar írói találkozó. A szászok a politikában is együttműködnek a magyarokkal, 1927-ben választási kartellt is kötnek a Magyar Párttal, de mert Brandsch a kormánypárttal is lepaktál, az egyezmény gyakorlati megvalósítására nem kerül sor.

A Harmadik Birodalom megszületése után azonban a finom szálak ismét elszakadnak és a szászság lelkében ismét a nagynémet gondolat lesz úrrá. Egyidejűleg halvánjml el bennük az erdéljnség gondolata is. »Ma — írja Ihikánszky — az erdélyi szászság, mint a hatalmának tetőpontján álló Nagynémet Birodalom dédelgetett népcsoportja, jogos reménykedéssel és bizalommal tekinthet a jövőbe. A magyar állam kötelékébe visszatért töredékének népi érdekeit a bécsi kisebbségi egyezmény biztosítja, s a Romániában maradt többség is bizton várhatja az anyaország hatékony védelme alatt régi vágyainak, sőt legmerészebb álmainak teljesülését. És mégis valami nyugtalanság lobog, valami szabatosan meg nem határozható aggodalom él a szász értelmiség lelkében. Mintha a nagyhatalmi erőviszonyok megoszlásának szükségképpen változó, szeszélyes játékán kívül más, közelebbi, kézzelfoghatóbb és szilárdabbnak látszó biztosítékot is keresne népe zavartalan fejlődése, boldogulása számára, és közben észrevenné, hogy e biztosítékok megszerzésére saját népéből is hiányzik a kellő lelki készség, hogy saját népének is az egyéni lélekig ható belső megújhodásra van szüksége« (190. 1.). A szászságnak ki kell törnie elzárt életéből, le kell vetnie nehézkességét, le kell mondjon otthon belé nevelt érzelmeiről és nézeteiről — írja Csáki Richard — »de rendesen bátorságunk sincsen arra, hogy nagyobb stílű életet éljünk, amint azt szívünk szerint szeretnénk« (191. 1.).

»Ismételjük: — írja Pukánszky — a belső nyugtalanságra, józanabb önszemléletre, szigorú önbírálatra valló szólamok nem egészen újkeletűek. De mégis mintha napjainkban gyakrabban találkoznánk velük, többen figyelnének fel rájuk; mintha ebben a njmg- talanságban lázas keresés jutna kifejezésre, a szász nép keresése, hogy az új Európa kialakulásának borzalmasan fenséges színjátékában merre forduljon, kivel fogjon kezet az ismeretlen jövő útján. És mintha a keresés közben új fényben jelennék meg a nyolcszáz esztendős múlt is, királyaival, kiváltságaival, harcaival, csalódásaival, valódi és képzelt sérelmeivel és — magyarságával... A szász ember nem tud elszakadni erdélyi hazájától — áttelepítése egyet