Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Erdélyi szászok és magyarok

Erdélyi szászok és magyarok

85

irányban. Ez a programm a szász értelmiségnek módot nyújtott a^a, hogy — saját szavai szerint — mint a »mindenkori kormánypárt hű csatlósa« kapjon szerepet a magyar közéletben és nagyobb eredménnyel küzdjön természetesen elsősorban továbbra is népe külön céljaiért« (165. 1.). A magyar kormány szívesen fogadta a szász határozatot és a .szász képviselők a kormánypárt padjaiban folytatták politikájukat. Különösen Tisza István hivatalbalépése után alakult ki kedvező légkör, és a sérelmezett törvényeket legenyhébben a szászok között hajtották végre. Ugyanekkor azonban Brandsch Rudolf vezetésével megindult az úgynevezett »zöld szászok« mozgalma. Brandschék mit sem törődve azzal, hogy kormány- párti képviselők, kormányellenes agitációt fejtettek Id az országban élő németség körében. A többség elítélte Brandschékat és Tisza István kemény szavai után Brandsch társaival együtt kilépett a kormán3^ártból. Egyidejűén azonban megindult a szellemi közeledés a szászok s a magyarok között. Egyesek közülük a magyar közéletben szép pályát futottak be, azonban »... otthon, az erdélyi városokban — írja Pukánszky — a szász-magyar társadalmi érintkezés csak úgy adkalomszerű maradt és szűk térre szorult, mint a román-magyar barátkozás« (170. 1.). »A szász-magyar közeledés nem járt teljes sikerrel. A súrlódási felületek továbbra is megmaradtak, de a nyugodtabb légkörben legalább esetenként könnyebb volt megegyezni és a szász értelmiség egy része lassanként mégis egészségesebb belső viszonyba került a magyar állammal« (172. 1.). Tisza István a nemzetiségi kérdésről 1913 decemberében mondott elvi jelentőségű beszédében példaképpen idézte a szászokat arra, »... hogy országunk nem magyarajkú polgáraiban erős népi öntudat élhet, hogy maradandó szellemi kötelékek fűzhetik őket a velük rokon külső nagy nemzetállamhoz anélkül, hogy emiatt hűségük és a magyar állam szolgálatában végzett munkájuk bármilyen vonatkozásban is csorbát szenvedne« (173. 1.).

»Otthonunkat elvesztettük, de megtaláltuk hazánkat«, ez a címe Pukánszky kön5rve utolsó előtti fejezetének. E szavakat Teutsch Frigyes püspök mondotta az 1916. évi román betörés után Budapesten, a Deák-téri templomban összesereglett, menekült híveinek. »A század elején fokozódó szász-magyar politikai enyhülést és érzelmi közeledést — írja Pukánszky — a világháború közös veszélyei, küzdelmei és megpróbáltatásai szinte meleg rokonszenwé, testvéries együttérzéssé hevítették« (176. 1.). ...»Az erdélyi német sajtó magyar sorskérdésekkel foglalkozó cikkeiben sok érdekes helyreigazítással, új magyarságszemléletet sejtető ítélettel taláUco- zmik, különösen a háború első felében. A cikkírók tisztelettel szólnak a magyarság szövetségi hűségéről, áldozatkészségéről és kitartásáról, s nyomatékkai hangsúlyozzák az elválaszthatatlan magyarnémet sorsközösséget, főkép pedig azt a megszívlelendő igazságot, hogy a szász nép jövője is a magyarság és a magyar föld sorsától függ. Különösen a szász egyház nagytekintélyű püspöke, Teutsch Frigyes, emeli fel ismételten szavát a magyar-német barátság elmélyíted érdekében, ebben látja Magyarország megerősödésének és a szász nép fejlődésének biztos zálogát: ha Magyarország tönkre