Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Erdélyi szászok és magyarok

84 Zathureczky Gyula háttérbe szorítja az újból megerősödő német eszme. »Nagyosztrák« politikát csináltak a szászok, saját történetíróik mondj^ ezt — írja Pukánszky —, jóhiszemű reménykedéssel választották meg kép­viselőiket az osztrák államtanácsba, s ezzel természetesen újból válaszfalat emeltek maguk és a magyarság közé, melyhez nemrégen még készek voltak közeledni. Nem ismerték fel a Bécsből kiinduló kísérletek életképtelenségét, s csak kevesen közülük látták előre a szükségképpen bekövetkező nagy fordulatot, mely után nélkülözhe­tetlen lett volna számukra a magyarság rokonszenve... A kiegyezés a szászok túlnyomó többségét váratlanul érte. Tévedés lenne azt hinni, hogy a privüégiumok felszámolása 1867 után a szász politika külön útjai nélkül nem történt volna meg.« ... »A privilégiumok megnyirbálása tehát szinte a természeti törvény szükségszerűségé­vel történt. De bizonyos, hogy olyan nemzetiség, mely évszázadokon keresztül nem torlaszolta volna el következetesen a magyarsághoz vezető utat, lényegesen jobb kilátásokkal vehette volna fel a harcot legértékesebbnek tartott jogaiért« (147. 1.). ...»A népiskolai és középiskolai törvény, az egyházpolitikai törvények, majd később az Apponyi-féle népiskolai törvény körül üyenformán elkeseredett har­cok támadtak, sajnos, többnyire a merev visszautasítás és termé­ketlen tiltakozás fegyvereivel, anélkül, hogy az »ősi jogokat« védő szász körök tárgyalásra alkalmas ellenjavaslatokkal álltak volna elő« (150. 1.). Ebben az időben tört ki az Allgemeiner Deutscher Schulverein által megindított áldatlan harc, mely hosszú időre meg­mérgezte a közhangulatot. »A szász művelődésügy fejlődésének leg­értékesebb biztosítéka azonban az volt — írja F^ánszky — hogy a közjogilag megszűnt universitás, lényegUeg szabadon rendelkezett vagyonával. A magyar állam a kiváltságoknak ezt az értékes örök­ségét érintetlenül hagyta; az évenként ősszel ülésező universitás vagyonának kamatait továbbra is az iskolák fenntartására ás a szász népi műveltség fejlesztésére fordíthatta« (156.1.). A Raiffeisen szövetkezetek és a szász bankok, valamint egyéb gazdasági szervek, biztosították a szász vagyoni állag növelését. A dualizmus átmenetinek tartott állapota tartósnak bizonyult s a szászságnak választania kellett, hogy továbbra is a terméket­len duzzogás politikáját folytassa-e vagy utat keressen a magyar­ság felé. A szászság az utóbbi megoldást választotta. Belső társa­dalmi és gazdasági bajok ütötték fel a fejüket s a szászságnak gyorsan kellett határoznia. 1885 körül következett be a nagy for­dulat. Siettette a közeledést Tisza Kálmán kormányának 1890 tava­szán történt bukása. A szászok ugyanez év nyarán naggyűlést tar­tottak Nagyszebenben. »A naggyűlés feladata nem volt könnyű — írja Pukánszky — mert a különféle pártállású szász politikusokat közös munkatervnek kellett megnyerni; többen közülük elvben is idegenkedtek a szász-magyar közeledéstől s jellemző, hogy a meg­egyezést biztosító irányelvek a központi választmányban mindössze egy szavazattöbbséget kaptak. Szenvedélyes viták után végre létre­jött az új politikai programm, mely a népi különfejlődés biztosíté­kainak követelésében számot vetett az egységes magyar állam érde­keivel és hangsúlyozta a szászok együttműködési készségét minden

Next

/
Thumbnails
Contents