Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Erdélyi szászok és magyarok
84 Zathureczky Gyula háttérbe szorítja az újból megerősödő német eszme. »Nagyosztrák« politikát csináltak a szászok, saját történetíróik mondj^ ezt — írja Pukánszky —, jóhiszemű reménykedéssel választották meg képviselőiket az osztrák államtanácsba, s ezzel természetesen újból válaszfalat emeltek maguk és a magyarság közé, melyhez nemrégen még készek voltak közeledni. Nem ismerték fel a Bécsből kiinduló kísérletek életképtelenségét, s csak kevesen közülük látták előre a szükségképpen bekövetkező nagy fordulatot, mely után nélkülözhetetlen lett volna számukra a magyarság rokonszenve... A kiegyezés a szászok túlnyomó többségét váratlanul érte. Tévedés lenne azt hinni, hogy a privüégiumok felszámolása 1867 után a szász politika külön útjai nélkül nem történt volna meg.« ... »A privilégiumok megnyirbálása tehát szinte a természeti törvény szükségszerűségével történt. De bizonyos, hogy olyan nemzetiség, mely évszázadokon keresztül nem torlaszolta volna el következetesen a magyarsághoz vezető utat, lényegesen jobb kilátásokkal vehette volna fel a harcot legértékesebbnek tartott jogaiért« (147. 1.). ...»A népiskolai és középiskolai törvény, az egyházpolitikai törvények, majd később az Apponyi-féle népiskolai törvény körül üyenformán elkeseredett harcok támadtak, sajnos, többnyire a merev visszautasítás és terméketlen tiltakozás fegyvereivel, anélkül, hogy az »ősi jogokat« védő szász körök tárgyalásra alkalmas ellenjavaslatokkal álltak volna elő« (150. 1.). Ebben az időben tört ki az Allgemeiner Deutscher Schulverein által megindított áldatlan harc, mely hosszú időre megmérgezte a közhangulatot. »A szász művelődésügy fejlődésének legértékesebb biztosítéka azonban az volt — írja F^ánszky — hogy a közjogilag megszűnt universitás, lényegUeg szabadon rendelkezett vagyonával. A magyar állam a kiváltságoknak ezt az értékes örökségét érintetlenül hagyta; az évenként ősszel ülésező universitás vagyonának kamatait továbbra is az iskolák fenntartására ás a szász népi műveltség fejlesztésére fordíthatta« (156.1.). A Raiffeisen szövetkezetek és a szász bankok, valamint egyéb gazdasági szervek, biztosították a szász vagyoni állag növelését. A dualizmus átmenetinek tartott állapota tartósnak bizonyult s a szászságnak választania kellett, hogy továbbra is a terméketlen duzzogás politikáját folytassa-e vagy utat keressen a magyarság felé. A szászság az utóbbi megoldást választotta. Belső társadalmi és gazdasági bajok ütötték fel a fejüket s a szászságnak gyorsan kellett határoznia. 1885 körül következett be a nagy fordulat. Siettette a közeledést Tisza Kálmán kormányának 1890 tavaszán történt bukása. A szászok ugyanez év nyarán naggyűlést tartottak Nagyszebenben. »A naggyűlés feladata nem volt könnyű — írja Pukánszky — mert a különféle pártállású szász politikusokat közös munkatervnek kellett megnyerni; többen közülük elvben is idegenkedtek a szász-magyar közeledéstől s jellemző, hogy a megegyezést biztosító irányelvek a központi választmányban mindössze egy szavazattöbbséget kaptak. Szenvedélyes viták után végre létrejött az új politikai programm, mely a népi különfejlődés biztosítékainak követelésében számot vetett az egységes magyar állam érdekeivel és hangsúlyozta a szászok együttműködési készségét minden
