Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Erdélyi szászok és magyarok
Erdélyi szászok és magyarok 83 a maga útján 1848. felé. Hitére és önbizalmára valóban szükség volt: állania kellett a harcot különállásáért és kiváltságaiért, s vállalnia kellett a harc további menetéből adódó minden súlyos döntést és következményt. A szabadság és nemzetiség eszméitől áthatott magyarság és a népi küldetést átérző szászság a küzdelemnek ebben az új szakaszában élesebben szembekerült eg 3onással, mint valaha. 1848 a szász-magyar viszony legsúlyosabb teherpróbáját hozta“ (127. 1.). Lsmert események peregnek a könyvben. 1848. augusztus 13-án Med^esen, mintegy kétszáz ifjú részvételével megalakult a Sieben- bürgisch-Deutscher Jugenbund. Elnöke Roth István Lajos. Talán nem érdektelen, ha a Szövetségnek a német ifjúsághoz intézett feliratából néhány mondatot idézünk: „Németország megkezdett újjáépítésének befejezésében saját nemzeti létünk, németszellemű továbbfejlődésünk biztosítékát is látjuk. Földrajzüag elválasztva és anélkül, hogy a föld felületén látható kapcsolatunk lenne az anyaországgal, a sajtó, az egyetemek, kézműveseink vándorútjai, a múlt emlékei és a jövő reményei kapcsán mégis Németországgal és Németország által élünk. Büszkeségünk odalesz, ha Németország darabokra szakad, erősek leszünk, ha Németország is az. Büszkén hivatkozhatunk hűségünkre a magyar királyok iránt, kiknek elődei több mint hétszáz esztendővel ezelőtt hívtak bennünket ide; joggal mondhatjuk, hogy magunk választotta, forrón szeretett hazánkban világosan felfogtuk helyzetünket és teljesen aszerint cselekedtünk.« A frankfurti parlamenthez intézett feliratában a Szövetség a következő mondatot írja: »Azok akarunk maradni, akik mindég voltunk: becsületes német nép és becsületes polgárai annak az államnak, amelyhez tartozunk« (138. 1.). »A két felirat tartalma és hangja — írja Pukánszky — félreérthetetlenül arra vall, hogy 1848. augusztusában még a szászság német érzületében legtudatosabb rétege sem gondolt szükségképpen a magyarsággal való szakításra vagy az éppen ellene való harcra« (138. 1.). A sors azonban másképpen rendelkezett. Az uralkodóház felliívására megalakul a szász zászlóalj s a szászság fegyverrel a kezében küzd a magyarság ellen. Ferenc József császár trónralépése alkalmával szózatot intéz a szász néphez, köszöni hűségét s ígéreteket tesz neki. »Diu iám passata ... sunt tempóra bona illa privilegiata...« Fronius Ferenc Frigyes írja ezeket a sorokat az ötvenes évek vége felé megjelent parodisztikus leveleiben. Az abszolutizmus ugyanúgy sújtotta a szászokat, mintha nem a magyarok ellen, hanem mellettük harcoltak volna. A súlyos csalódás letargiáját azonban csakhamar újabb tevékenység váltotta fel. »Az abszolutizmus nyomása alatt a szabadság eszménye nemsokára új fényben ragyog és — legalább a szász értelmiség egy részénél — egyre inkább magyar eszménnyé válik. Ebben a hangulatban egy besztercei meg szászsebesi gjnílés résztvevői magyar politikusokat ünnepelnek, ebben a hangulatban fogadnak testvéri együttműködést a magyarsággal, ebben a hangulatban fordítanak hátat az avult és szószegö bécsi politikának« (144. 1.). Ezt a hangulatot azonban lassanként
