Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Erdélyi szászok és magyarok

ERDÉLYI SZÁSZOK ÉS MAGYAROK

PUKANSZKY BÉLA KÖNYVE

HABENT SUA FATA LIBELLI. Hisszük, hc^y Pukánszky Béla könyvének a szerző által kívánt sors jut osztályrészül. A történelem szele fű felénk a sorok közül s a pergő mondatok megvilágítják a jövendőt. Értelmetlenné vált ellentétek, küzdelmek, vajúdások csitulnak el a könyv hasábjain s az olvasó lelkében. A szerző végigvezet a történelem kérlelhetetlen logikájú sorrendjén, elérkezik velünk a jelenhez, amelyet új törvények szabnak meg, hogy belőlük alakuljon ki a jövendő: az erdélyi szászok és magyarok jövendője. Szigorúan tudományos mimka, de majd minden sora programatikus és időszerű. Egy súlyosan elködösödött, félreértésekkel és félremagyarázásokkal, hamis és igaz érzelmekkel terhelt kérdés tisztázódik benne. Magas a sík, amel5rre Pukánszky Béla felemelkedik, de magasak a jelen s a jövendő követelményei is. A felemelkedés elől nem szabad meghátrálnunk, mert ez egyetlen lehetősége annak, hogy az annyiszor egymásfelé nyújtott szász és magyar kéz örök testvéri szorításba egyesülhessen. Nem siklik át rajtuk, de érthetővé teszi a régi sirrlódásokat, a régi ellentéteket, a régi vágyakat, reményeket, amelyek a kor parancsainak felismeréséből, vagy fel nem ismeréséből fakadtak. Az író és tudós ragyogó tehetségével vezet bennünket végig az úton, amelyet az erdélyi szászság nyolc évszázad alatt megtett II. Géza hívásától, az Andreanumon, a Landeskirchén, az miiversitáson, József császáron, 1848-on, a Schulverein harcain és a világháborún át napjainkig, amikor a szász nép egy töredéke ismét a magyar államban él. Ajs út a fejlődés útja volt, amely a törvényszerűen szükséges elzártságból vezetett az egyesülés törvény- szerű szükségének nagy felismeréséhez. Mély és komoly tanulságokat tartalmaz a könyv korunk minden magyarja s minden szásza számára. Érthetővé teszi a múltat, amelyben annyiszor állottunk egymás mellett s egymással szemben s ebből a megértésből fakasztja a jövő megérthetését.

Nehéz s talán felesleges is volna erről a könyvről »kritikát« írni. Pukánszky Béla műve több, mint »könyv«. Az a szellemi munka, amire erdélyi fogalmazásban azt szoktuk mondani, hogy: cselekedet. A történész talán talál benne hiányosságokat vagy tévedéseket. A politikus vitába szállhat egyes megállapításaival. De úgy érezzük, ezúttal nem a hibákat kell keressük benne, hanem azt, ami lényege: az alkotó erőt, azt a szellemi fluidumot, amely alkalmas arra, hogy megtisztítsa gondolatainkat, világosabbá tegye előttünk a tényeket, megmutassa számunkra az összefüggéseket.

Avult szóval azt mondhatnók, hogy Pukánszky kön5rv^e hézagot pótol. Hiszen a szászokról magyar nyelven eddig csak a szász Neugeboren Emil írt rövid történeti vázlatot, az első világháborút megelőző esztendőben, s az nem egyéb, mint a szász önszemlélet tükre. 1910-ben Enesei Dorner Béla írt figyelemreméltó tanulmányt »Az erdélyi szászok mezőgazdasága« címen. Többnyire elfogult