Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Csizmadia Andor: Az új olasz testületi állam
Az új olasz testületi állam szindik^s rendszer önkormányzati szerveinek megalakítási módja a vezetők kiválasztását a legjobban biztosítja. Amint az éltető nedvesség a fa gyökereitől egészen a koronájáig, a hajszálereken keresztül egyre magasabbra emelkedik, ugyanúgy juthatnak fel a legkisebb községi szindikátusok tagjai is a nemzeti termelés irányításának magasabbrendű szervezeteibe. Ilyen értelemben jogosan beszélhetünk a fasiszta szindikális rendszer kapilláris jellegéről.“ Az OLASZ TESTÜLETI ÁLLAM azon az alapelven épült fel, hogy a hivatási csoportok ,,testületi önkormányzatainak a rendszer minden fokozatán munkaadókra és munkavállalókra elkülönülő, elsősorban foglalkozási érdekeket védő, alulról felfelé kiépülő függőleges szervezetét a nemzeti termelés legmagasabbrendű érdekeit védő, vízszintes szervezet fogja össze.“ Ez a felső szervezet a fasiszta korporáció intézménye. A korporációk termelési ciklusok szerint fogják össze a termelés tényezőit. A termelési ciklus az az időszak, amely bizonyos termelvény létrehozásához szükséges s az egyes korporációk mindazoknak a „tényezőknek szervezetei, amelyek a termelvény előállításában bármiféle szellemi, testi, vagy műszaki munkával résztvesznek.“ Vannak azonban olyan testületek is, melyek hivatási áganként fogják össze a munkaadókat és a munkásokat, ezek tulajdonképen vegyes szindikátusoknak felelnek meg, s a munkaadók, valamint a munkavállalók érdekeinek összhangba hozását célozzák. A fasiszta testületi rendszerben nem minden termelési ciklusnak van külön korporációja, hanem a rokon és egymást kiegészítő termelési ciklusokban résztvevő gazdasági tényezők a termelés nagy ágai szerint, egy testületben dolgoznak. Ezt nevezik a termelés nagy ágai alapelvének (criterio del grande ramo di produzione), mely a fasiszta testületi rendszerben a termelési ciklusok elvével összekapcsolva érvényesül. „Az ilyen alapon szervezett korporáció a termelési ciklusokat összhangba hozza: benne mindazok résztvesznek, akik bizonyos termelvény nyersanyagát termesztik, azt feldolgozzák és forgalomba hozzák.“ így pl. a fa korporációja összefogja az erdőgazdát, aki a fát termeszti, a vállalkozót, aki termeli, a fűrész- iparost, aki először megmunkálja, az asztalost, aki tovább feldolgozza, a bútorkereskedőt, aki forgalomba hozza és így tovább. A korporációban az egyes foglalkozási ágak mindig ugyanolyan számú munkaadóval és munkavállalóval vesznek részt s így dolgoznak a testületi alapelv célkitűzéseinek megfelelően — teljesen függetlenül attól, hogy a szindikális rendszerben a földművelés, az ipar, a kereskedelem, vagy a többi nagy gazdasági ág valamelyikébe tartoznak-e a nemzeti termelés javára. Épen ezért a korporáció nem is a hivatási csoportok foglalkozási érdekeit, hanem tagjai gazdasági érdekeit védi. Míg a szindikális rend a munkaviszonyt, a testületi rend a termelési viszonyt szabályozza. A korporációkat a kormányfő rendelettel állítja fel. Ez idő szerint 22 korporáció működik, melyek a szervezésük alapjául szolgáiló termelési ciklusok szerint három csoportba sorozhatók. Az első csoportban a mezőgazdasági vonatkozások szerepelnek.
