Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Bárdossy László: Két világ között
72 Bárdossy László amenn5át éppen megszerezhetett, ha másért nem, hát sízért, hogy védőöv legyen az osztrák örökös tartományok előtt. Valóban csatatér és temető lettünk. Átvonulási terület és védőöv, amelyen sem az ozmán, sem a nyugati keresztény erők nem tudtak — a nyugatiak saját erőik latbavetésével komolyan nem is akartak — lábat vetni. A magyarság tragédiája tulajdonképen nem is az volt, hogy a török elleni százados védekezésben felőrlődött minden ereje, hanem az, hogy éppen akkor roskadt össze, amikor már az Izlam lendülete is megtorpant. Két világhatalom közé kerültünk. Mindegyik a maga életével, a maga dolgaival és bajaival volt elfoglalva. Egymással csak annyit törődtek, amennyire kölcsönös érdekeiknek megfelelően kellett. A közbül esett szerencsétlen országra pedig csak annsd gondjuk volt, amennyi hasznot remélhettek, vagy szerezhettek belőle. Ez az élet rideg kegyetlensége, amit minden népnek a maga bőrén és vérén kell megtanulnia. De a sors velünk különösen kegyetlen volt. Ha az elvérzett magyarság akár az egyik, akár a másik hatalom birtokállományába kerül, ennek a védelme alatt úgy, ahogyan összeszedhette volna magát és éppen úgy megvárhatta volna az idők fordulását, mint a balkáni népek. De így két egymást súroló malomkő őrölte, tépte, szaggatta a magyarságot százhatvan éven át. Misztikus csoda, hogy ebből a gyötrelemből újból rátalált arra az útra, amely a nemzeti és állami élet teljességéhez elvezet. A XVI. század a többi európai nemzet számára is a megpróbáltatások kora. Tőlünk keletre és délre az idegen imalom alatt kábult öntudatlanságban szunnyadnak a népek, de a nehéz évek szinte nyomtalanul memiek el felettük. Az egyesek ott is megszenvedik a század viharait: jószágukat elhajtják, feldúlják otthonukat; sokan rabszíjra vonva vesznek el s övéik többet hírüket sem hallják, de a népi egység töretlen marad. Tőlünk nyugatra az erők viaskodásában új egységek csiszolódnak: a nemzeti államok. Erős fejedelmek kemény keze megtépázza a rendi különállást és a rendi jogokat, s a jólvédett közös érdekek mind szorosabban kapcsolják össze azokat, akik nemrég még szemben álltak, vagy nem sokat törődtek egymással. A nemzeti államok kialakulásának útja az abszolút monarchiákon vezet át. Ez az az instrumentum, amely a közös érdekek védelmét, közös célok megrvalósítását legjobban szolgálja, s amely az egységesen érvényesülő állami hatalom pórázán a nemzeti öntudat útjára vezeti a népi egységeket. Franciaországban ez a folyamat I. Ferenccel kezdődik el, hogy rV. Henriken át, ahg egy század múlva, Richelieuvel teljes pompájával felrag^yogjon a francia nemzeti dicsőség napjá. Angliában a Tudorok céltudatos uralkodása nyitja meg az utat az egység, az erő s a majdani világhatalmi nagyság felé. Spanyolországban V. Károly császár az államhatalom tökéletesen működő gépezetét hagyja örökül fiának, H. Fülöpnek és ha a
