Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Bárdossy László: Két világ között

Két világ között

73

császárság messzeágazó érdekeinek szolgálatában ki is merül a spanyol nép ereje, öntudatos nemzeti egysége minden idők viharálló értéke marad.

Csak Németországban és Itáliában vesz más irányt a fejlődés útja.

A Habsburgok uralma mindkét országba átnyúlt, helyesebben: mindkettőre ránehezedett. Ennek a családi s mint ilyen tulajdonképen anacionalis hatalomnak gyökere és súlypontja Németországon is, Itálián is kívül esett, ezért a két ország autochton erőit nem tudta sem itt, sem ott maga körül egyesíteni.

Németországban a XVI. század közepéig már véglegesen kialakult vallási különbség még fokozta a katolikus Habsburg-ház és a nagyrészben protestáns német rendek ellentétét. Ha nincsen ez az akadály, itt talán meg lett volna a lehetőség arra, hogy a Habsburgok körül épüljön fel a német nemzeti egység. A mühlbergi csatában (1547 április 24.) a császár katonai ereje ugyan jó időre úrrá lett a schmaJkaldeniek felett, de ezt a katonai győzelmet nem tudta kihasználni arra, hogy az egységes német nemzeti áUam alapjait megvesse.

Itáhában erre a császár számára nem is n5Últ soha lehetőség. Itt a császárság — amely egyébként az olasz félszigeten hatalmát nem közvetlenül gyakorolta — a pápasággal együtt egyenesen a katalizátor szerepét játszotta: fokozta a részek ellentétét s valósággal szétbontotta a nemzeti erőket.

De a német és olasz szellemi élet annál frissebb erővel indult meg s itt is megkezdte annak a lelki egységpiek a kialakítását, amely századok múlva politikai valósággá lett.

Itt előbb született meg a nemzeti szellem s csak jóval később kapta fizikai habitusát.

Magyarországon a központi hatalom már a mohácsi vész előtt megbénult. Mikor aztán szétszakadt az ország, jó ideig árnyéka sem maradt semmiféle olyan hatalomnak, amely erejét és akaratát tartósan érvényesíteni tudta volna. A csiUagtalan éjszakában mindenki a maga útján botorkált, s volt idő, amikor az egyéni érdek és önzés volt az egyedüli iránytű. A megbomlott világban mindenki a maga hasznát, a maga pillanatnsd előnyét kergette. Semmi sem látszott állandónak. Határok változtak úgyszólván napról-napra. Vagyonok omlottak össze, cseréltek gazdát, hogy holnap újra más kezébe jussanak. Még a rendi öntudat is elhomályosodott. Itt is elmosódtak a határok. A szerencse hol ezt emelte magasba, hol azt buktatta mélyre. A hatalmasok egymással versengtek s az egyszőrűek között ellenségeket teremtett a kapzsiság, hatalomvágy és féltékenység. Megnyílt alattuk a föld és ők csak azt nézték, ki lesz a király.

Már csak a régi államiság emléke élt. Egy boldog, erős, hatalmas Magyarország: Mátyás országának emléke, amely a pusztulás és elesettség sötétségébe úgy világított bele, mint mennyei fény. Ez az emlék, úgylátszik, erősebb volt mindennél. A kor írói minduntalan ezt emlegetik, ezen merengenek el.