Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 12. szám - Guoth Kálmán: A nem-magyar népelemek helyzete középkori társadalmunkban

732

Guoth Kálmán

külön szebeni prépostságot létesített,ennek hatásköre alá került a szebeni dékánságon kívül — legalább részben — az újegyházi és a nagysinki is. II. András pedig 1212 körül külön szebeni — nyilván szász jellegű — püspökséget akart felállítani.^* Mindez pedig akkor történt, amikor Mál5msz szerint a magyar politika asszimilálni akarta a nemzetiségeket. Már pedig: ha valóban a beolvasztás lett volna a magyar 'politika célja, nem tűrte volna, hogy a szász település egyre masszívabb tömbbé váljék; nem nyújtott volna segédkezet az egyházi egység és különállás kialakulásához sem: hiszen ez mindennél jobban gátolta volna a cél: az asszimiláció megvalósulását. Még kevésbbé engedte volna meg azt, hogy az itt lévő magyar falvak „Mizbeékelődő nyúlványokká és szigetekké" váljanak a német településben olyannyira, hogy meg kelljen menteni őket az elnémetesedéstöl.

Nem kétséges, hogy a XII. századi királyi hatalom meg tudta volna akadályozni ezt a folyamatot — ha akarja. Hogy nem tette meg ezt, az nyilvánvaló bizonysága annak: nem a beolvasztás szempontja vezérelte a »nemzetiségek«, elhelyezésében, hanem mint fentebb utaltunk rá — hadi és gazdasági célkitíízések; bennük tehát a társadalom hasznos elemeit látta az államhatalom: erre mutat az is, hogy a társadalom akkori szervezetében a várispánságok kereteiben helyezte el a betelepülőket — nem szészórás céljából, hanem a hadi és gazdasági szempontoknak megfelelően. Ahol az ország védelme azt szükségessé tette, s a ritkább népességi viszonyok megengedték, nagyobb számban telepítettek le királyaink ilyen jövevény telepeseket. Másutt azonban — mint például a viszonylag nagy népsűrűségű Dunántúlon — magától értetődően szórványba kerültek a települők.

Az a nagy változás tehát, melyet Mályusz kitűnő történeti érzékkel vett észre, szükségszerűen következett be e nem-magyar elemek helyzetében a Xni. század elején. A királyi várszervezet felbomlásával új kereteket kellett adni életüknek: egyrészt t. i. a megye fejlődése olyan irányba indult, amelybe nem illettek bele jogilag sem a telepesek, másrészt pedig a királyi hatalomnak is érdeke volt, hogy megtarthassa őket; erre pedig valóban csak egy mód volt: ha egységesen kapcsolja őket magához.

Mi volt a helyzet a besenyőkkel és böszörményiekkel? Mint a törvényekből világosan látható, a böszörmények szétszórása valtemplomépítésl stílusból következtet az illető hely betelepülésének Idejére. Az Ilyen jellegű vizsgálatok természetesen soha nem lehetnek évszámszerüen pontosak, általánosságban azonban elfogadhatók az eredményeik: ebben az esetben annál is inkább, mert nagyjából megegyeznek más oldalról, más szempontok szerint folytatott kutatásokkal. — Hogy a szebenvidéki szász település az Andreanum idejére már szinte egészen Összefüggővé vált. s benne a magyar falvak —• mint Mályusz mondja: „közbeékelödö nyúlványokká, szigetekké“ váltak, azt az Andreanum szövege is mutatja: nem sok kivenni való település akadt már ezen a tájon.

Zimmermann—Werner: 1. m. I. k. 1—3. 1.

** Kiviláglik ez a pápának 1212. febr. 12-én kelt, n. Andráshoz intézett leveléből: „Super episcopatu de novo creando apud Cibiniensem ecclesiam in Ultrasllvana diocesi, qul metropoli Colocensi subdatur, petitionem reglam ne- qulvimus exaudire“ — írja a pápa. Zimmermann—Werner: i. m. I. k. 13. 1.