Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Guoth Kálmán: A nem-magyar népelemek helyzete középkori társadalmunkban
A nem-magyar népelemek helyzete középkori társadalmunkban 733 lási szempontok miatt történt azért, mert az immár keresztény magyar királyság nem tűrhette, hogy határai között pogányok, illetve nem-keresztények éljenek; ugyanaz a missziós tudat érvényesült irányukban, mint például a Xn. század végétől kezdve a balkáni bogumüokkal szemben. Világosan mutatja ezt Szent Lászlónak a böszörményekre vonatkozó, Mályusz által is idézett törvénye: „ha megkeresztelésük után visszatérnek régi hitükre, lakóhelyükről elűzve más falvakba helyeztessenek át; akik ártatlanoknak bizonyulnak, maradjanak lakóhelyükön.“*® A király tehát csak a kereszténység felvételére akarta őket bírni; akik ezt megtették, azok együtt maradhattak, s megtarthatták népi egyéniségüket — bizonyságául annak, hogy a király nem törekedett népi beolvasztásukra. Kálmán — törvényei fogalmazásából is látszik — azért nyúlt velük szemben a szétszórás eszközéhez, mert nem tettek eleget a törvénynek: nem tértek át a keresztény vallásra; e szétszórással azonban természetesen egsditt járt a népi asszimiláció is, mert az idegen vallás és népiség hordozói ugyanazon személyek voltak. A törvények tehát csupán a -»vallási asszimilációt«, célozták: a népi asszimiláció ennék természetes velejárója volt, nem pedig twiatos nemzetiségi politika eredménye}^ De negociatoribus, quos ysmaelitas appellant. De negociatoribus, quos appellant ismaelitas, si post baptlsmum ad legem suam antiquam per circum- clsionem rediisse Inventi fuertnt, a sedibus suis separat! ad alias villas remo- ▼eantur. 111% verő, qui inculpabiles per iudicium apparuerint, in propriis sedibus remaneant. Sancti Ladislai Decretorum Lib. I. 9. §. (Dd.: Závodssky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai (Budapest, 1904.), 159. 1.) 1“ Ha a politika célja tényleg a népi szétszórás lettl volna, érthetetlen lenne: miért adott módot az államhatalom arra, hogy a böszörmények népi eg^ységben éljenek ugyanakkor, mikor vallási együttmaradásukat rém tűrte. Arra lehetne gondolni esetleg, hogy a magyarság tömegeitől övezett falvai- kat nem tartotta már veszélyeseknek a király. Ebben az esetben azonban az a kérdés merült fel: ha népi tekintetben nem tartotta már őket veszélyeseknek az uralkodó, s éppen ezért velük szemben a várakozás álláspontjára helyezkedett, miért nem tette ezt vallási téren Is? Ez a kérdés csak akkor oldódnék meg, s válna ezzel együtt valószínűvé a fenti feltevés, ha bizonyítani lehetne, hogy az egyes „remzetiségek“ egy tömegben jöttek ugyan hazánkba, de betelepítésükkel az államhatalom szétszórta őket. Ennek azonban éppen a fordítottja történt; ugyanazon nép egyes telepes rajai néha évtizedes távolságokban követték egymást — amint ezt pl. a cseh települések történetéből minder kétséget kizáróan láthatjuk. (Ernyey József: Régi cseh telepítések hazánkban. Pöld és Ember, 1926. Ugyanilyen többszörösen szaggatott lehetett a böszörmények és besenyők betelepülése is. Ld. Karácsonyi Járos: Kik voltak, s mikor jöttek hazánkba a böszörmények, vagy Izmaeliták? Ért. a Tört. Tud. köréből XXIII. k. 7. sz.. Budapest, 1913. Oyörffy György: Besenyők és magyarok. Budapest 1940.). Ilyen körülmények között pedig szinte természetesnek kell tartanunk, hogy szétszóródtak; oda telepítették le őket, ahol a népességi viszonyok, hadi, gazdasági szempontok szükségessé tették. Ezt az elvet meg a besenyő települések mutatják világosan: „a nagyobb besenyő szállásterületek mocsaras, rétes vidékeken találhatók.“ ,,A földrajzi viszonyoknak ily mérvű egyezése ennek a nomád népnek szállásterületeivel nem véletlen müve. Magyarázatát abban leli, hogy a tiszta nomád életmódot folytató besenyöség a ma- gryarországl rétes területekben az életmódjának legjobban ínegfelelő területet találta meg, amelyekre a félnomád földművelést is folytató magyarság igényt nem tartott.“ (Györffy György: 1. m. 143—144. 1.). Abból a kétségtelen tényből, hogy a várszervezetbe osztották be a telepeket, még nem következtethetünk
