Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Csekey István: A százéves „Szózat” és a külföld
Spanyolország és Erdély 719 táns Erdély visszahóditását a katolikus egyház számára. Mikor a sors kifürkészhetetlen szeszélyéből a németnek nevelt V. Károly kerül a spanyol trónra, ahol teljesen megejti a hispániai katolicizmus misztikuma, Katolikus Ferdinánd legkedvesebb unokája, Fer- dinánd kapja osztályrészéül Ausztriát és Csehországot, valamint a II. Ulászlóval kötött családi szerződés alapján a magyar trónt is, a Jagellók magvaszakadása következtében. Ferdinándot teljesen spanyolnak nevelték; vele indul meg a spanyol befolyás Közép- és Kelet-Európában; a bécsi udvar teljesen elspanyolosodik és még a pénzügyeket is hosszú időn át a „hispán kamara“ intézi. A nemzeti ellenkirály elsősorban Erdélyre támaszkodik a Habsburgok egyre növekvő befolyása és hatalma ellen, és a spanyolok által életre- hívott ellenreformáció ereje csupán Erdély bástyáin törik meg, amelyeket már-már megvívhatni vélt. Spanyol jezsuiták jelennek meg Erdélyben is; Fráter György megöletésében is spanyol szándékok érvényesülnek. Hamarosan kiadható lesz egy egykorú spanyol magánlevél erről a nagy horderejű eseményről, amely a honi földeken állomásozó és harcoló spanyol tercio táborából vitte meg a hírt a félszigeten otthonmaradt rokonságnak. Spanyol a híres — mifelénk inkább hírhedt — Carillo atya is: spanyol és jezsuita. Ugyancsak az Genga atya is, Báthory Zsig- mond tanácsadója és lelkiatyja, aki erdélyi működését fontos politikai levelezésre is felhasználja, csakúgy mint korabeli rendtársai mindahányan. (Joaquin de Entrambasaguas spanyol Lope-specia- lista szerint Lope de Vega Erdélyre vonatkozó ismereteit Genga leveleiből meríthette; véleményem szerint erre a nagy színpadi szerzőnek semmi szüksége sem volt, miután azok pusztára közhely-jellegűek). Az ellenreformáció számára Erdély a nagy tét; eszközei a spanyol szoldateszka és a jezsuiták. De az erdélyi fejedelmek okos politikáján a legügyesebb intrikák, a legerőszakosabb tervek is megtörnek: a spanyol befolyás érvényesülhet kulturális téren, az udvarias magyar beszédben, az öltözködés terén is bizonyos fokig, de a politika mezején Erdély a maga útjait járja és az északi protestáns országok felé tájékozódik. A bécsi spanyol udvaron kívül azonban Hollandia egyetemein is találkoznak a spanyol szellemmel az erdélyi teológusok; Flandria földjén közvetlen közelből szemlélik a spanyol uralom jó és rossz emlékeit és megemlékeznek Oláh Miklósról is, II. Lajos özvegye, Mária özvegy királyné és flandriai helytartó magyar kancellárjáról, a későbbi esztergomi prímásról, aki erdélyi származású volt. Az erdélyi kancelláriák érdeklődése egészen a távoli Luzitániáig kiterjed. Itt emlékezetből idézem egy erdélyi fejedelem — alighanem Rákóczi György — bécsi magyar levelezőjének kissé rejtélyes sorait: ,,különb-különb jó híreink folynak Portugáliából... “ Vájjon ki tudja, milyen erdélyi tervek forrtak emögött a lakónikus hír mögött? Vájjon milyen híreket várhatott Erdély Spanyolországon is túlról, a nemzeti önállóságra törekvő és a spanyol befolyás által fenyegetett luzitán ultima Thuleból? Az ellenreformáció igyekvései Erdély körül époly sikertelenségre voltak kárhoztatva, mint V. Alfonz nagyravágyó tervei uralmának egészen a Havasalföldig való kiterjesztése dolgában. A ba-
