Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 12. szám - Csekey István: A százéves „Szózat” és a külföld

710

Gsékey István

parancsszerű követelménye is. „Bölcsőd az s majdan sírod is. Mely ápol s eltakar“. Minden más föld nekünk idegen, mert „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely.“ A midtunkban és történelmi hagyományainkban gyökeredző sorsközösség avatta e földet hazánkká.

„Ez a föld, mélyen annyiszor Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezred év csatolt.“

Ez a fényes történelmi múlt, melynek során „küzdtenek a honért hős Árpádnak hadai“ s „törtek össze rabigát Hunyadnak karjai“ és hordozták a szabadság véres zászlóit: ez a hőstettekkel felékesített nemzeti történelmünk egyben nagy biztatónk a jövőre, mert „Megfog5rva bár, de törve nem. Él nemzet a hazán.“

Vörösmarty „SZóZAT“-A a magyar romantika gazdag nemzeti lírájának terméke. Keletkezésének története a múlt század harmincas évei reformkorszakának történetével van szoros kapcsolatban. Vörösmarty nemzeti ihletettségű költészetével hasonló szerepet tölt be a magyar irodalomtörténetben, mint „a legnagyobb magyar“ a politikai történelemben. A fiatal Vörösmarty nemzeti koncepciója még a preromantika keserű alaphangulatában gyökeredzett. Ez a bécsi kongresszus után bekövetkezett korszak, melyben Magyarország az osztrák monarchiába bekebelezett tartományként az önálló állami lét minden lehetőségétől megfosztva tengődött. E korszak történelemszemlélete volt a költészetben a pasz- szív álmodozás, a tétlen multimádat és a sors rendelésében való rezignált megnyugvás. A klasszikus hősimádatnak és a múlton csüngő passzív dicsőségvágynak legnagyszerűbb költői kifejezője volt Vörösmarty modern eposza, a „Zalán futása“. Ez a magyar „Kalevala“ volt ama nemzeti eszménynek a hőskölteménye, amely a magyarságot a rendi állam korában eltöltötte. Egészen figyelemreméltó, hogy a vüághódító romantika korában a két testvérnemzet legnagyobb fiai közül kettőt egyidőben fog meg az a gondolat, hogy nemzetünknek ősi hagyományait hőskölteményekben egyesítsék. Mennyivel szerencsésebb volt azonban a finn Lönnrot, mint a magyar Vörösmarty. A finn nép ajkán éltek még az ősi runók. Csak össze kellett azokat gyűjtenie és egybefűznie. Menynyivel nehezebb feladata volt Vörösmartynak, akinek a költői képzelet erejével kellett benépesítenie a magyar Olympost. De mindkettőjüknek közös volt a céljuk: a nemzeti mitológiával az ősi dicsőséget feltámasztani és segítségével a nemzeti öntudatot felkelteni.

Széchenyi új reformnacionalizmusa Vörösmarty filozófiáját és költészetét új irányba tereU. A legnagyobb magyar hadat izén elavult rendi alkotmányunknak és meg akarja változtatni gazdasági rendünket. A dicső múltról való ábrándozás nem elegendő. Csak a tetterős, komoly és előrelátó munka segítheti át a nemzetet törté-