Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - SZI: Az erdélyiség, változatai és újabb kérdései
700 Magyar Figyelő szerint „a három erdélyi nép számára az új, igazi együttélés felé vezető út nyitva áll.“ Ha a népi elvnek kölcsönös elismerése megtörténik, akkor szerinte a német er- délyiség, illetve az erdélyi németség csatlakozik az erdélyi életközösséghez. Ezekből következik a németség és erdélyiség kérdésében Mikó végső megállapítása: „a külpolitikai és nemzetközi helyzet állandó változásain túl a jogoknak és kötelességeknek ez az egyensúlya lehet a német transzilvániz- mus örök tartalma és a magyarszász együttélés zavartalanságának biztos záloga.“ A románság és erdélyiség viszonylatának kérdésében megállapítja, hogy: „az erdélyi szellem nem kizárólagosan magyar sajátosság és az erdélyi szellemnek nemcsak a magyarság körében vannak hívei és ellenségei.“ A magyar erdélyiség ellenpróbáját a szászok transzilvá- nizmusának vizsgálata után a román transzilvánizmus vizsgálatával ejti meg. Vezérfonalként Moldován Valér „Regionalizmus, vagy transzilvánizmus“ című cikkét használja fel. A román megnyilatkozás időben csak Nagy-Románia megszületéséig nyúl vissza és a transzilvánizmus lényegét Moldovan a román ókirályság egyes időelőtti és nem eléggé megfontolt intézkedéseivel szemben megnyilatkozó ellenállás szellemében látja. Ez a román transzilvánizmus ezek szerint kezdetben valóságos regioná- lizmus volt, azzal az ókirálysági törekvéssel szemben, amely azt hangoztatta: akarjuk Erdélyt az erdélyiek nélkül. Tény, hogy az erdélyi románok legjobbjai erre ezt felelték: „Erdély az erdélyieké“. Az erdélyiség mélyebb rétegeibe behatolva pedig ugyancsak Moldován állapítja meg: „a transzilvánizmus a megnyilatkozások és színek olyan gazdagságát és változatosságát mutatja, mint amilyen megfejthetetlen és nem is gyanított kincseket a mi népiségünk magában rejt“ ... A bécsi döntés után aztán érdekes változás állt be a román tran- szilvánista felfogásban. Ez a felfogás ma már legkevésbbé sem regio- nálista, hanem: a jöbb jövő iránti román törekvések és remények ki- jegecedési pontja. Jelszava nem az, hogy Erdély az erdélyieké, hanem: Erdély a románoké. így a román erdélyiség elvesztette szeparatisz- tikus színezetét és a nagyromán gondolat kovászává vált. Ma semmi mást nem jelent, mint az Eszak-Er- dély visszaszerzésére irányuló nemzeti összefogást. Számunkra a kérdésnek ebben a vonatkozásában Mikó Imre megállapítása a döntő: „A nagy nemzeti célkitűzésekben az erdélyi és ókirályságbeli román egyetért. Ezt pedig senki sem tévesztheti szem elől, amikor erdélyiségröl beszél.“ A magyarság és a nemzetiség kérdésének vizsgálatánál szintén v az erdélyiségből indul ki. „A magyar nemzetiségi politikának mindig Erdély volt a próbaköve. Magyarország nem élhet Erdély nélkül és Erdély nem élhet Magyarország nélkül.“ Ebből az alaptényből következik, hogy Erdély sohasem volt egj.'éb, mint egy szűkített, de a nemzeti értékeket összesűrítő minőségi Magyarország. Az erdélyiség pedig nem szűkkörű lokálpatriotizmus, hanem magyar világnézet európai színvonalon. Számolnunk kell a nemzetiségek jelenlétével, s e kérdés megoldása és rendezése Erdélyre, az erdélyiségre hárul. „A visszatért terület magyarságának kötelessége a nemzet, a nagy magyar gondolat és a nemzetiségi elv elválaszthatatlanságára figyelmeztetni és eloszlatni azokat az illúziókat, amelyek szerint nagy Magyarországot a kis magyar felfogás szűk horizontján lehetséges megvalósítani.“ A jelenlegi kiélezett helyzetben — írja Mikó Imre — csak egy nemzetiségi politikát ismerünk: délerdélyi kisebbségi magyarságunk megmentését. Bár az eszményi követelmény az volna, ha a nemzetiségek megsegítésében kelhetnénk nemes versenyre. Erre fel is vagyunk
