Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Salamon Sándor: A népiség válsága
Magyar Figyelő 701 készülve — nemzetiségi jogunk Közép-Európa valamennyi államát megelőzte — „vannak azonban bizonyos elemi szabályok, amelyeket önmagunk megtagadása nélkül nem léphetünk át.“ (szí) A NfiPISÉG VÁLSÁGA A második válság tünetei alig két éve kezdtek mutatkozni. Attól az időtől számíthatjuk a jelek fel- tünedezését, amikor először állapítottuk meg a kezdetben egységes eszme megoszlását, mikor először döbbentünk rá, hogy a közös célt, a »magyar élet« felé fordulást másképpen valósítja meg Veres Péter, másképpen értelmezi Tamási és megint másképpen Németh László. Ennek a korai megoszlásnak figyelmeztető tünete az írói marakodások elszaporodása, ennek a felismerése Kiss Jenő szekta-elmélete, Szabédi íáció és világossági vitája az irracionalistákkal és legutóbbi megn3Tlvánulása a bala- tonszárszói kettéválás. A megoszlás okai nem pillanatnyiak és nem átmenetiek: biológiai adottságból, politikai beállítottságból és az idők parancsszavából származnak. Az eszme szakadatlanul termi a gondolatokat s ezeken ugyanaz a törvény teljesedik be, mint a felhalmozott fegyvereken: egyszer meg kell szólalniok. A népiség is így termette éveken keresztül a gondolatok seregét s először a harmincas évek táján, másodszor pedig napjainkban kezd tetté válni az írás, cselekvéssé a gondolat. Az eszme átlényegül és minden átlé- nyegülés válsággal jár. Az első válság átmeneti jellegű volt s arra tanított, hogy meghal az eszme, mikor világra hozza a mozgalmat. A lényeg égi és földi alakja nem fér meg egymással. A népiség eszméje azonban már akkor sokkal mélyebb valóság-rétegekben gyökerezett, hogy át ne vészelte volna a kétséges időket. Pár évvel később, a Magyar Élet megindulásával új korszak kezdődött s az eszme a győzelem Ígéretét hordozta. A népiség mint eszme végső fokon nem más, mint boldogságrendszer (v. ö. Mákkai János tanulmányát a politikai boldogság-rendszerekről a Hitel előző számában): egj’etlen célja a magyarság boldogsága, anyagi és szellemi szabadsága. Leglényegesebb alapvonásában azonban mélységesen különbözik valamennyi lejárt, vag>’ divatos boldogság-rendszertől: nem politikusok teremtették és nem ök fogalmazták meg. Az eszme diadalát nem politikai hatalommal próbálták érvényesíteni. Fensőbbségét az határozza meg, hogy az első modem irodalmi boldogság-rendszer, írók az egyetlen hatalmi tényezői, fegyvere és eszköze eddig nem az erő volt, hanem a puszta meggyőződés, a hit. Irodalmi származása s az a páratlan sajátossága, hogy a legszintetikusabb boldogság-rendszer, mindeddig biztosította magasabbrendűségét a politikai rendszerek felett. Legszintetikusabb, mert három-négy rendszer alapelveit foglalja magában. Az individualizmus, a kollektivizmus, szociálizmus és nemzeti-szo- ciálizmus egyoldalú boldogságot Ígérő rendszereivel szemben a népiség a magyar fajta boldogságát ígéri egyik osztálya (a parasztság) kiteljesedésében a közösség számára, az egyéniség értékeinek megbecsülése mellett. A népiség szintézise az egyéni, kollektív, osztály és faji boldogság-rendszereknek. A mai válság legmélyebbről eredő okát abban kereshetjük, hogy a népiség differenciálódott: dualisztikussá vált. Minden elvi ellentétnek végső oka ez a dualizmus, mely semmiben sem különbözik az örök eldöntetlen materializmus-idealizmus harctól, az anyag és szellem, a test és lélek ellentététől, az ész és érzelem párviadalától, a realizmus és romantika versengésétől, legmodernebb nevén t-
