Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - SZI: Az erdélyiség, változatai és újabb kérdései
Magyar Figyelő 699 dében pedig a magyarság és nemzetiség összefüggését. A transzilvánizmus Trianon után az erdélyi magyarság lokálpatrióta érzelmeinek köntösében jelent meg, elsősorban az irodalomban. Az írók Erdélyről írtak, de Magyarországot értették alatta. Ebből egyre inkább kitisztult az az erdélyi politikai valóság, amelyet vallani és vállalni kell. A második nemzedék, az erdélyi fiatalok fogalmazásában pedig az erdélyiség, a fajok találkozása lett az emberi értékek magaslatán. Ez a felismerés helyes \olt, mert ha a megszálló állam- hatalom nem sok készséget árult el e találkozásban való részvétel iránt, mégis az erdélyiség híd volt a szászság felé és csak politikai okokból nem válhatott híddá a románság felé. Az erdélyi szellem mindenképen valóság volt és nem szűnt meg a felszabadulás után sem, bár sokan megtagadták. Annakidején az írók éltek vele és hivatkoztak rá, ma a politikusok csinálnak belőle nemzetpolitikai programot. Mikó a különféle irányú hivatkozások tömkelegében tisztázza annak az erdélyi magatartásnak gyökereit, amelyek az elmúlt negyedszázadnál mélyebb történelmi rétegekbe hatolnak be. A kisebbségi évtizedek transzilvánizmusa csak újra éledt transzilvánizmus volt. Eredete és forrása visszanyúlik abba az Erdélybe, amelyre egykor a magyar államiság jnegőrzésének feladata hárult. Az erdélyiség tehát nem szeparatizmus, politikájának lényegéhez tartozik a Királyhágón túli magyarsággal való egyesülésre törekvés. Ami az erdélyiségben az egység gondolata mellett, mint többlet jelentkezik, az nem más, mint sajátos külön szín, amely Erdély természeti viszonyaiból, történelméből, társadalmi rétegződéséből, közjogi szervezetéből és művelődéséből következik. így az erdé- lyiségnek jellegzetessége, sajátos alkotmánya, egyensúlyozó külpolitikája, a vallásszabadság korai megvalósítása és a földbirtok arányosabb elosztása következtében a társadalom demokratikusabb berendezkedése. Mindezekből Mikó levonja azokat a következtetéseket, amelyek az erdélyiségből feladatként hárulnak napjainkra. így szükség van Magyarországon a társadalmi kérdésnek erdélyi szellemben való megoldására, szükség van a vallásszabadság erdélyi hagyományaira, „s ha valaha, akkor most kell a magyar külpolitikának az erdélyi, vagyis a XVII. századbeli magyar külpolitika hagyományaiból merítenie.“ Az erdélyi szellem tehát nem ellentéte, csak változata a magyar' politikai, s hozzátehetjük; általában a magyar géniusznak. A nemzetiségekkel kapcsolatban pedig nem más, mint a szentistváni gondolat konkrét és időszerű változata. Mint ilyen sem szeparatizmusra, ellenkezőleg az ország kiterjesztésére irányul. A németség és erdélyiség kérdését Klein Kurt Károly egyetemi tanár cikke nyomán vizsgálja Mikó. Eszerint a szászok transzilvánizmusa állandóbb jellegű, mint annak magyar, vagy román változata. Klein Kurt Károly szerint ez az igazi transzilvánizmus, mert ezt nem kisérti a politikai hatalom egyedüli gyakorlásának igénye. Éppen a nemzeti szociálizmusnak az erdélyi szászság által történt reci- piálása után volt megállapítható, hogy az erdélyi népekben s így a szászságban is a patriotizmus mindig erősebb volt a nacionalizmusnál. „Az erdélyi szászokból (a birodalomban való) esetleges jobb elhelyezkedés konjunktúrája sem ölte ki a patriotizmus ősi érzését s az „itt élned, halnod kell“ gondolata a politikai világnézetek alján mégis elevenen él.“ Sőt a szászság a tran- szilvánizmusban annyira elment, hogy egyik képviselője, Hajek Egon nemcsak erdélyi szellemről, hanem a népkeveredés folytán kialakult egységes erdélyi fajról ír. Ez természetesen túlzás, de élénk bizonyság a szászság erős erdélyi öntudatára. Mindent összevéve Klein
